A deklaráltan külön úton járó magyar gazdaságpolitika eleve a lehetetlent kísértette meg. Az ország gazdaságföldrajzi helyzete és az ország gazdasági állapota nem adott alapot egy ilyen hazárdjátékra. A rendkívül szerencsés lapjárás azonban több, mint egy éven át segítette ezt a reális esélyek ellen játszó kártyaszenvedélyt, aminek persze ára is volt, a kockázata meg eleve óriási. Az IMF-hez való fordulás, a hosszú pávatánc és az ENSZ szakosított szervének újbóli kipaterolása, valamint az EU-val való viszony szélsőséges kiélezése most egybe esik a ciprusi válság kibontakozásával. A válságéval, amelynek akut szakasza még nem ért véget. De akárhogy is végződik, végetvet annak a "nyugalmi" nemzetközi pénzügyi helyzetnek, aminek Magyarország magas kamatok árán haszonélvezője volt. Bárhogy alakuljanak is a dolgok, az a hit, hogy az európai bankokban és állampapírokban a kihelyezett pénzek biztonságban vannak - világszerte füstté válik.
A magyar költségvetés piaci finanszírozása már ettől függetlenül is válságos helyzetbe került. A magas kamatok és hozamok elszívták az erőforrásokat a gazdasági növekedés elől és ezért az ország recesszióba süllyedt. Ebből akart kimászni a hazai inflációnak ellentmondó erőszakos kamatcsökkentési politikával, amit a külföldön ekkor kialakult általánosan alacsony kamatszint látszott lehetővé tenni. De a szükség ismét elvéttette a mértéket: a forintgyengülés messze meghaladta a tervezettet és a hosszú távú állampapír - hozamok megemelkedése már a ciprusi fordulat előtt jelezte a magyar államháztartás iránti bizalom megingását.
Még a hozzáértők se tudják megmondani, hogy a Ciprusból kiinduló pénzügyi fejlemények milyen pézpiaci és egyéb gazdasági - netán politikai - folyamatokat indítanak meg. Biztosra vehető azonban, hogy az euro ebből rövid és középtávon nem jöhet ki jól és ezt alighanem megszenvedi a legfontosabb magyar exportpiac, az Unió konjunkturája is. De jóslások nélkül is világos, hogy az a Magyarország, amely "szabadságharcát" a kooperációs hajlandóság kihívó felrúgásával "alapozta meg", a kialakuló helyzetből csak rosszul jöhet ki. Mindenki, akinek pénze itt van, vagy a jövőben ide hozná, tudja, hogy az nincs biztonságban és ha az ország kormánya bajba kerül, nem számíthat se az IMF, se az EU nagyvonalú támogatására. Hogy aztán ez elvezet-e az államcsőd manifeszt formájához is, az kérdés. De az tény, hogy az ország forintban kifejezett államadóssága máris rekord - szintet ért el és a jövőt illető optimizmusra semmi ok. Az is kérdéses, hogy a kialakuló krízisben az ország eddigi kizárólagos fejlesztési forrására, az EU-ból származó különféle támogatásokra mennyire lehet folyamatosan számítani.
Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a kormány eleve megalapozatlan és hazárd különútas politikája és gazdaságpolitikája megbukott. Hogy ezt a lakosság is vaskosan bőrén érezze, annak időtávja a legjobb esetben is hónapokban mérhető.Azt azonban nem láthatjuk előre, hogy a kormány csodafegyvere, a kvázi monopolhelyzetet élvező gátlástalan propaganda mennyire lesz sikeres a minden bizonnyal felgerjedő indulatok manipulálására, terelésére. Ezért az a triviálisnak látszó, ilyen helyzetekből ismert forgatókönyv, hogy a nép látványosan megvonja bizalmát azoktól, akik a krízist előidézték és egy más vezetésbe helyezné bizalmát a válságból való kilábolás érdekében - Magyarországon nem tekinthető magától értetődőnek.
Az euroövezet kompromisszum révén átvészelte a ciprusi válságot. Nem tudni, mikor jön a következő válság és az milyen fejleményeket hoz. Feltehető, hogy a vezető pénzügyi és politikai körök a színfalak mögött igyekeznek olyan változtatásokat találni, amelyek csökkentik az euroövezet kitettségét a már ismert kockázatoknak. Az ismeretlen fejlemények és a politikai kockázatok változatlanul fenyegetik a közös pénzt. Az akut válság elhárulta meghosszabbította a magyar államadósság piacról való finanszírozásának lehetőségét. Minthogy azonban a magyar gazdaság alapvető problémái változatlanok, egy újabb kedvezőtlen konstelláció bármikor térdre kényszerítheti mind a forintot, mind a magyar államkincstárt. Amíg azonban ez ténylegesen be nem következik, addig azok továbbra is bízni fognak a kormányhatalomban, akik eddig bíztak. Sőt az, hogy a baljóslatok eddig nem váltak valóra, további ok számukra a bizalomra. Így a kudarc bár tény, leszámítolása késik. Hogy meddig, az annyi külső tényezőtől függ, hogy még hozzávetőlegesen sem lehet előrebecsülni.
VálaszTörlés