Nevesincs válság

2008 óta a világ válságban van. Először megpróbálták pénzügyi válságnak nevezni. Azután egyre újabb földrajzi és gazdasági területeken bukkant fel. Olyan, mint a százfejű sárkány. Az étvágya nem fékezhetetlen. Hol itt vetnek neki koncot, hol ott, hol itt süllyeszt el gyomrában kis embertömegeket, hol ott. Így aztán együtt élünk vele. Vannak kísérletek egyik vagy másik fejének levágására, de sárkányölésnek senki nem veselkedik neki. Él a remény, hogy ahogy jött, egyszercsak el is megy.

Hol vannak már azok a "pesszimisták", akik azt jövendőlték, hogy a válság nem V, hanem W alakú lesz? Hiszen abban a szakemberek körében közös volt a vélemény, hogy a válságot belátható időn belül fellendülés követi és minden jóra fordul. Ma is világszerte nagyítóval követik a növekedéssel, a foglalkoztatottsággal, a lakásépítéssel, a külkereskedelemmel, a pénzforgalommal kapcsolatos havi és negyedéves megjelenő adatokat és azokból vonnak le derűlátó vagy aggályoskodó következtetéseket. De mindenki várja a jó konjunktúrát, mint a Messiást.

Magyarország ebben is kivétel. A kormány bizonyosságként hirdeti a gyors és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő növekedés megindulását. Legfeljebb az időpont csúszkál egy kicsit... Még egy magyar sajátosság: nem egyszerűen majdani növekedésről van szó, hanem harcról, háborúról. Ellenségek akadályozzák a magyar csodát - hol ezek, hol azok. Azokat kell legyőzni, és akkor semmi se tartóztathatja fel a magyar tigrist. Ez igazi hungarikum.

A nevesincs válság egyes részterületeit nagyonis megnevezik. Ezek közül bennünket legközelebbről az euro- válság érint. Annak helyes kezelésére - akárcsak a bankrendszer korrekciójára - hivatásosok és önjelöltek bőséggel kínálják a megoldásaikat. A tényleges válságok leküzdésére a gyakorlati lépések azonban általában késve érkeznek, részlegesek és ellenmondásosak, de annyiban sikeresek, hogy a védőgátak állnak. A szivárgások, a buzgárok ellenére. A defenzív lépések meghiúsítására mindeddig senki sem vállalkozott a komoly pozícióban lévők közül.

Mondhatnánk, ez is valami. Egy nagy, pusztító válsághoz képest mindenképpen. A probléma az, hogy a választópolgárok - főleg Európában - egyre  kevésbé tudnak mit kezdeni a nevesincs válsággal. Az a sugallat, hogy egyszercsak vége lesz a válságnak és jön a fellendülés, kedves a füleiknek. De a türelmük fogy és ha újabb és újabb anyagi sérelmek érik őket, akkor egyenesen a végét is járja. Ezért egyre nő a különféle vajákosok vonzereje, akik a maguk személyében hirdetik a Messiást, az összes probléma megoldóját - ráadásul egycsapásra. Fékentartásuk egyre nehezebb, s ráadásul a demokrácia elvét tartják pajzsként maguk előtt, amitől a nyílt párbeszédet régóta elhanyagoló eliteknek is egyre rosszabb a lelkiismerete.

A jövőt illető átfogó, vonzó, megalapozott vízió - legyen az globális, vagy vonatkozzék egy nagyrégióra - sehol sem mutatkozik.