"Az Unión kívül is van élet" - ezt a kiszólást minden érdeklődő ember megjegyezte. A magyar kormányfő szabadságharca a "gyarmatosítás" ellen, a menetrendszerűen ismétlődő kirohanásai "Brüsszel" ellen azt a benyomást keltik, hogy minimum kacérkodik az Unió elhagyásával. Ezzel megszerzi az euroszkeptikus magyarok politikai rokonszenvét. De vajon a lebegtetésen túl vannak-e valóságos kilépési szándékai?
Tanácsos ebben az esetben is követni figyelmeztetését: ne a szavaira, hanem a tetteire figyeljünk. Ha csókosainak juttatja az állami tulajdonú termőföldek tartós bérleti jogát, ha az oligarcha - holdudvar a pénzét az agráriumba, jelesül az állattenyésztésbe fekteti, ennek aligha lenne bármi értelme az uniós agrártámogatásra való spekuláció nélkül. Továbbá ugyan miért akarnák ilyen mohón rávetni magukat az agráriumra, ha nem azzal számolnának, hogy közelesen lejár a külföldiek termőföldhöz jutását átmenetileg gátló EU derogáció. Végül hová exportálna egy EU-t elhagyó, saját vámterülettel küszködő elszigetelt ország? A mozaik összeáll.
Kétségtelen, hogy a magyar hatalom blöffökön alapuló hazárdjátékot folytat, amelyben bármikor lépéshibát véthet. De az agráriumban tett lépéseik és klientúrájuk aktivitása arra vall, hogy az Unió fejőstehénnek használásáról nem mondanak le egykönnyen. Ez mutatkozott meg a túlzott deficit - eljárás kapcsán is, amikor a költségvetési ámokfutás közvetlen szankciókkal, támogatás - megvonással kezdett fenyegetni.
Szoval feltetelezed, hogy racionalis es nem magikus megfontolasok vannak a hatterben...
VálaszTörlés(bizonyos ertelemben megnyugtato)
Kérdés, hogy Ágyán akciózása epizód-e, vagy tartós és tömeges szembenállás. Utóbbi esetben megjelenne az első koncepcionális vita a jobboldalon, amelyik kikezdené az "egy a zászló" politikát, ami a magyar közélet megrontója. Ebből a szempontból közömbös, hogy Ángyán koncepciója közgazdaságilag retrográd és hogy politikai szövetségesei ultrajobboldaliak.
VálaszTörlés