Ha az első sorban Hollande nevéhez köthető igényt valaki rövid távon kialakítandó és gyorsan megvalósítható projektnek gondolja, akkor valóban üres fantazmagóriának lehet minősíteni. Ha viszont valaki azt látja meg benne, hogy pusztán pénzügyi eszközök még akkor se tudnák az EU tagállamait új növekedési pályára állítani, ha a deficit- lefaragás nem ütközne lépten - nyomon választói ellenállásba különféle országokban, tehát kreatív, új módon szükséges felmérni Európa lehetőségeit a világban, akkor egy helyes és szükséges igény megfogalmazását láthatja benne. Az igénytől a konkrét problémák megfogalmazásáig is hosszú az út, hát még a szükséges programok kialakításáig, majd azok megkezdéséig. Ezt a hosszú időt türelemmel kellene elviselni egy akut válságokkal teli, gyors eseti döntéseket igénylő periódusban. Ez a türelem akkor is nehezen remélhető, ha a politikai elszántság komoly és következetes, az általa igénybe vett intellektuális potenciál pedig nagy, komplex és jól koordinált.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a korábbi "DM övezet" országaiban a régi növekedési paradigma még rendelkezik bizonyos tartalékkal, tehát kevésbé érzik múlhatatlanul szükségesnek egy új kidolgozását. Gondolhatják úgy, hogy az eurozóna és az EU többi országának elég lenne pusztán az ő példájukat követni és az is megoldaná a problémákat. Ez nyilvánvalóan szociológiai és kulturális képtelenség, de közgazdaságilag sem igaz: Németország és néhány más EU tagállam pont azért tud relatíve sikeres lenni, mert az EU belső piacán erősen versenyképes és ezt csak kiegészíti az Unión kívüli részben sikeres exportjuk.
Tovább folytathatjuk a nehézségek sorolását a politikai kérdések felemlítésével, amelyek részben a nemzetállamok versus összuniós mozgástér mentén, részben a politikai irányzatok mentén, részben a szociális feszültségek mentén fűzhetőek fel. Ezeknek nem csak önálló dinamikájuk van, hanem intézményes rendjük is, pl. - hogy mást ne említsünk - konkrét időpontokban megtartandó választások formájában.
Az elmondottak együttesen szkeptikussá tehetnek egy új növekedési paktum lehetőségeit illetően, amely azt próbálná célba venni, hogy mikben tudna Európa meglévő adottságaira építve, azokat programokkal és anyagi forrásokkal fejlesztve jobban helytállni a jövőben a nemzetközi piaci versenyben. Ám ha a szkepszis eluralkodik, akkor egyfelől Európa garantáltan még jobban lemarad, másfelől áldozatává válik belső konfliktusainak.Stagnáló, vagy romló gazdaság mellett és kibontakozási perspektíva nélkül ugyanis a napi követelések ereje és a 20. sz.-i múlt árnyéka bizton maga alá gyűri a kontinens fejlett részét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése