2012. május 12., szombat

Visszatérni a nemzetközi üzleti életbe

A kormányátalakítás zajában kevés figyelmet kapott Fellegi pályamódosítása, az, hogy nem csak a magyar politikából szállt ki, hanem a hatalom emlőjén teret foglaló nemzeti tőkétől távol keresi a jövőjét. Alighanem ez igen komoly jelzés.

Fellegiről a nyilvánosság keveset tud és nincs értelme azt a keveset fantáziával kiszínezni. Az azonban egyértelműnek látszik, hogy Orbán "megcsinálásában" két embernek volt kulcsszerepe: a gyakorlati vonalon Stumpfnak, intellektuálisan Felleginek. Orbán első kormányzása idején Stumpf volt a szürke eminenciás és ezt nyilvános pozíciója is mutatta. De az ő kezét is megkötötték Orbán "Leó szellemei", akik a vezér alkatának nem pragmatikus oldalát erősítették. A 2002-es váratlan választási vereség ugyan törést okozott az Orbán - Stumpf viszonyban, de szakítást nem. Stumpf a háttérben tovább szervezte egy jövendő Orbán - kormány szakmai hátterét. 2010-ben derült ki, hogy Orbán megelégelte Stumpf szálakat kézben tartó szerepét, nem tette kormányprogrammá azt, amit gárdája képviselt, őt magát meg alkotmánybírói díszsírhelyre száműzte a gyakorlati politikából.

Az új kormányban is szükségesnek tartotta azonban egy régi mentor jelenlétét, ezért kulcspozícióba visszahívta Fellegit. A jelek arra vallanak, hogy a "Leó szellemekkel" és Orbán személyiségével ő se tudott súrlódásmentesen együttműködni. Erről vall előbb a tárcájáról való lemondása, most pedig teljes kiszállása az orbáni világból. Jövendő egzisztenciáját úgy akarja felépíteni, hogy semmilyen értelemben ne függjön Orbán akaratától és sorsától. Felhasználva persze azt a kapcsolati hálót, amit Orbán minisztereként, főtárgyalójaként szerzett meg. Ettől már csak egy lépés annak feltételezése, hogy kétségei vannak az Orbán - rendszer tartósságával kapcsolatban.

Tévedés ne essék: ha Stumpf és Fellegi voltak Orbán felnevelői és kormánypozícióban kiszolgálták őt, akkor politikailag is, erkölcsileg is kiemelt felelősségük van Orbán életútjában, azzal fő vonásaiban egyetértettek és feltehetőleg egyet értenek ma is. Amit korrigálni szerettek volna, az alkalmasint az önpusztító sarlatánság. Ebben a szerepkörben már nincs és nem is lehet utóduk, mert az efféle életrajzi rezervoár kimerült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése