A magyar parlamentnek legalább július közepéig ülésezni kell, hogy ha gyors döntésre van szükség, azt símán meg lehessen hozni. Ezt mondta tegnap a miniszterelnök. Van -e ebben ráció? Az ő szempontjából kétségtelenül van. Akár valamelyik uniós ország, akár az uniós szuperstruktúra, akár mind a kettő követhet el olyan gyorsan nem korrigálható lépéshibát, ami káoszhoz vezet helyi, kontinentális vagy akár világszinten. Az alapvető érdekek azt kívánják, hogy ez ne következzen be, de nincs garancia arra, hogy a kontroll ne csússzon ki a koordinációra képes és hajlandó erők kezéből.
A magyar kormányfő sajátos helyzetben van. Számára, politikája számára a rend fennmaradása jelenti az igazi veszélyt. Gazdasági és politikai koordinációt folyamatosan kikezdő politikája általános bizalmatlanságot keltett iránta és eljuttatta a tűréshatár szélére. Ha viszont beállna a káosz, elképzelései szerint abból profitálhatna több okból is. Egyfelől azért, mert eleve nem a rendezett állapotok fennmaradására épített. Másfelől, mert bízik abban, hogy egy áttekinthetetlenné váló szituációban váratlan rögtönzésekkel előnyt tud szerezni magának. Harmadrészt olyan hatalmi mechanizmust épített ki magának, amely házon belül ellenállás nélkül órák alatt meg tudja teremteni minden rögtönzés formáljogi és intézményes feltételeit, ami sehol máshol nem áll rendelkezésre az EU országokban. Végül abban is bízik, hogy a zűrzavarban a vele szembeni eddigi kifogások alapjukat vesztik, vagy legalábbis jóval hátrébb kerülnek a prioritások sorrendjében.
Kétségtelen, hogy saját nézőpontjából ebben van rendszer. Csak éppen figyelmen kívül hagyja az alapvető dimenziókat. Egy esetleges európai káosz azonnal kihatna a világpiacra és ez a hatás az eladósodott Magyarország számára kivédhetetlen lenne. A káosz megkérdőjelezné az Unióból Magyarországra érkező támogatásokat, amin az agrárium státusquója és a kormány teljes fejlesztéspolitikája nyugszik. A káosz és az ezen való hullámlovaglás pedig kérdésessé tenné az országban működő multinacionális vállalatok működését, amin a magyar export és a foglalkoztatási rendszer alapul. Ezeken az alapvető dimenziókon kívül mindenféle egyéb, sokszor eseti negatív visszacsapásokkal is célszerű számolni.
Vagyis míg a lakosság abban érdekelt, hogy az Unió folyamatosan szembe tudjon nézni a fenyegető kihívásokkal és mindig találja meg az elfogadható modus vivendit, a kalandra kész hatalom csak a lehetőségeit látja a válságban, a kockázataira nem figyel. Ha a valóság a negatív forgatókönyv szerint működne, annak kárvallottja természetesen nem csak a kormány lenne, hanem vele együtt szinte a teljes lakosság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése