Ötettöredékek Fabius reaktíválása kapcsán

A szovjet rendszer és birodalom összeomlása után volt egy olyan közérzület, hogy új, tartós korszak kezdődik a világpolitikában, amit az egypólusúság jellemez. A korábbi korszak ismerőinek és cselekvőinek a lomtárban véltek megfelelő helyet találni.

Mára már egyértelmű, hogy ez az elképzelés nem vált be. Az elmúlt 20 - 25 év vezető politikusai mind kevesebbet tudtak a múltról és mind kevesebbet foglalkoztak a jövő nagy kérdéseivel. Jobbára választási ciklusokban gondolkodtak és a következő választást akarták megnyerni. Az u.n. nagy kérdésekkel kapcsolatban nem volt meg bennük a veszélyérzet. (Ebben talán sajátos módon éppen a sikeres Kína volt a nagy kivétel.)Ez a világkép kapott léket a 2008-as világválság során. Mára már elenyésztek azok az illúziók is, amelyek ezt átmeneti üzemzavarnak gondolták és a ciklikusságban bízva spontán gazdasági fellendülésre számítottak.

Fabiussal a régi korszak egy tehetséges, bár nem túl sikeres "nehéz fiúja" lép vissza az európai politika élvonalába. Minden egyedi és esetleges vonása ellenére szereplése annak is tesztje lehet, hogy a más világrendszerben kialakult látásmódja anakronisztikusnak bizonyul-e a mai közegben, vagy olyan stimulusokat tud adni az európai politikai elitnek, amelyek léptékükkel, lényegkiemelésükkel katalizálni tudják Európa középtávú működőképességéhez és a világban elfoglalt helyének stabilizálásához szükséges koncepció kiszenvedését. Ha tovább fokozzuk fantáziánk szabadon engedését, még azt is hozzákombinálthatjuk ehhez a "teszt"-hez, hogy talán nem véletlen, hogy Németországban olyan kancellár és államfő van jelenleg, akik a volt NDK-ban nevelkedvén több affinitással rendelkeznek a történelmi gondolkodáshoz és több emlékkel a korábbi világról, mint politikus - társaik.

Lehet, hogy  ennek a kérdésnek már a felvetése is megalapozatlan agyrém, totális félreértés. De engedtessék meg ennyi egy blogban, ha egyszer a politika világában a korábbi korszak nagyágyújánál, Helmut Schmidtnél alighanem senki sem tudott a közelmúltban nagyvonalúbban és felelősebben írni Európa jövőjéről.