Honnan tudhatjuk meg, hogy a magyar jobboldalon új alternatívákat keresnek?

A magyar jobboldal az utóbbi bő tíz évben vezérelvű és eszménye az "egy a tábor". Ez a politika számukra sikeres volt - ennek kulminációja lett 2010- ben az elsöprő választási siker. Zavaró tényező volt ugyan a Jobbik parlamentbe kerülése, de az ügyes orbáni politikával kezelhetőnek látszott. Mára azonban a bel-és külföldi jobboldal meghatározó gazdasági és politikai erőcsoportjainak van oka az aggodalomra: Orbán messze nem úgy teljesített, ahogy várták tőle.

A különféle jobboldali erőcsoportoknak három csomópontban sűrűsödhetnek az aggályai. Van, akiknek politikai és morális szempontból válik egyre nehezebbé az Orbán mögötti kiállás. Másoknál az lehet a fő gond, hogy Orbán láthatólag nem képes épkézláb gazdaságpolitikára és egyéb tekintetekben is tönkreteszi az országot. Végül megrendülhetett az a közös meggyőződés is, hogy Orbán állítólagos karizmája a garancia a jobboldali választási sikerre a következő időszakokban.

Feltehetőleg az európai jobboldal egy része is részese volt tavaly decemberben annak, amit óvatosan, a részletekre ki nem térve kormánykörökben "pancser puccsnak" emlegetnek. Akkor azonban Orbán belső helyzete a magyar jobboldalon meglehetősen szilárd volt: nem tudtak elképzelni más működőképes alternatívát vele szemben. Komolyabb konspirációhoz pedig mindenki gyáva és gyanakvó volt. Orbán ezért kapott egy újabb esélyt a kissé módosított folytatásra, amit maga utóbb cinikusan pávatáncnak nevezett.

A felszínen most nincs baj. Az országnak rövid távon nincsenek likviditási gondjai, az újraválasztás érdekében újabb és újabb trükkök születnek, nincs számottevő ellenzéki mozgolódás vagy tömeges elégedetlenség.A nemzetközi porondon sem érik a kormányt kemény támadások. Aki azonban  jobboldaliként képes mélyebbre és messzebbre látni, az szinte csak baljós előjeleket észlelhet.

Ellentétben tavaly decemberrel, most a magyar nyilvánosságban is mutatkoznak szokatlan kritikai hangok jobb felől. Sólyom volt elnök megnyilvánulásaiból nem is az az érdekes, hogy ő pont most látta elérkezettnek az időt, hogy kritikusan megszólaljon. Annál inkább az, hogy a jobboldali média - szokatlanul! - azon igyekszik, hogy passzusai eljussanak az igényesebb jobboldali közönséghez. Ezzel egy időben más Fidesz- káderek is olyan kritikai hangot engednek meg maguknak, amire korábban nem volt példa.

Szabad-e ebből azt a következtetést levonni, hogy máris megindult az új alternatívák keresése? Rövid távon aligha. Még az is lehet, hogy Orbán is rábólintott arra, hogy távolléte alatt ilyen hangok is megszólaljanak, mert lesz rá valamiféle válasza neki magának. Hosszabb távon ez mégis magvetés a jobboldalon, amely egyelőre csak csírázik, de bármikor megpróbálhatják vele a kényszerérést, ha a helyzet úgy hozza. A monolit struktúra kikezdése ugyanis a kiindulópontja kell legyen egy új jobboldali alternatívának. Másik Orbán ugyanis nincs és nem is képzelhető el.

De mi lehet Orbán helyzetével az európai jobboldalon? Feltehető, hogy változatlanul érvényes Erwin Svobodanak az a megállapítása, hogy Orbán megítélésében a "frontvonal" a keresztény - konzervatív táboron belül húzódik. Ha itt elbillen a helyzet, akkor Orbán nem maradhat az Európai Néppárt alelnöke. Ma azonban még az!

Előjelek tehát egy váltás szükségességére itthon is, külföldön is találhatóak jobboldali körökben. De ezekből forgatókönyvet olvasni sem most, sem a közeljövőben nem lehet. Alkalmasint mi is csak akkor fogjuk megtudni, hogy megérett az alternatíva - keresés, ha az már látványos, nyílt eseménysorozat formájában mindenki szeme elé tárul. Még egyszer ugyanis aligha kap lehetőséget Orbán az övéitől, hogy úrrá legyen egy előkészítetlen, vagy rosszul előkészített burkolt buktatási kísérleten.