Örményország azonnal és egyértelműen válaszolt a magyar provokációra. Az Orbánéval azonos politikai kultúrában működő államok értik az ő nyelvét és tudnak rá reagálni. Az euroatlanti integráció kultúrköre nem képes erre. Nem is egészen érti és reagálni is csak korlátozottan tud.
Mind az USA, mind az EU végigjátszotta az egész skálát, amelyen ki tudta fejezni egyet nem értését az orbáni gondolkodásmóddal és politizálással. Lényegében hatástalanul. Az EU esetében kiderült, hogy az Európai Néppárt és ezen belül a német CDU - CSU vállalhatónak tartja alelnökét, Orbánt. Ezért csak ahhoz járul hozzá, hogy az EU konkrét ügyekben bírálja, elmarasztalja és megpróbálja szankcionálni Magyarországot. Ezek csípések, harapások, de halmazatilag sem veszélyeztetik a rendszer fennmaradását.
Az USA jelenlegi adminisztrációjának egyértelmű a véleménye Orbánról és rendszeréről, de nincs eszköze arra, hogy ezt a gyakorlat nyelvére fordítsa. A republikánusok egyelőre saját pártcsaládjukhoz tartozónak tekintik a Fideszt. Ha netán kormányra kerülnének, az első időszakban Magyarország alkalmasint hátul marad a prioritásaik rangsorában.
Azt jelenti tehát mindez, hogy a fülkeforradalmi rendszert semmi se fenyegeti szövetségeseink részéről? Ezt azért mégsem jelenti. De ahhoz, hogy ez kiderüljön, a rendszernek meg kell roggyannia. Akár gazdaságilag, akár azért, mert a saját apparátusának fogy el a türelme, akár pedig komoly tömegeké. A megroggyant rendszer külső stabilizálásának ára van, ha pedig belső erőszakkal próbálná a központi erőtér maga alá gyűrni alattvalóit, akkor egyértelműen átlépheti szövetségeseink tűréshatárát. De amíg ilyesmi nem következik be, a cinikusan nyíltan is meghirdetett pávatánc folytatódhat. Sok szegény legénynek rabságára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése