Az ókori olimpiák tradíciói közül ránk maradt az olimpiai béke gondolata is. A résztvevők sportbeli vetélkedését csak a fegyveres harcok egy hónapos szüneteltetése biztosíthatta, hogy a részt vevők eljuthassanak a versenyre és onnan épségben haza is térhessenek. Mondhatnánk, ez könnyű volt, mert a versenyek a minden résztvevő által tisztelt Zeusz templománál, védnöksége alatt folytak - ha nem is mindig háborítatlanul. De a sportverseny szentsége kétségtelenül századokon át felülírta az államok véres konfliktusait. A szentség lett azonban a veszte is az ókori olimpiáknak: a keresztény római császár pogány rendezvény mivolta miatt vetett véget nekik.
Az újkori olimpiák megvalósulása világi keretek között, de magasztos gondolatok jegyében jött létre. Ezek között a béke változatlanul kiemelkedő helyet foglalt és foglal el. Ez túl tudott élni két világháborút, kizárásokat, bojkottokat, véres merényletet, azt, hogy a helyi háborúk miatt szinte mindig voltak távolmaradások. A népek barátsága, az összefonódás úrrá tudott lenni a versenyeket körüllengő nacionalista túlhajtásokon, kommercializálódáson, doppig-ügyeken. A televíziós közvetítések révén a virtuális részvétel korábban elképzelhetetlenül tömegessé, demokratikussá tette az olimpiát. Átível elképesztő földrajzi és társadalmi távolságokat, sőt szakadékokat és szinte az egyetlen esemény, amelynek során a szabálykövető összetartozás négyévenként milliárdok egyidejű személyes élményévé tud válni.
Ha ma körülnézünk, ismét azt láthatjuk, hogy a világot gazdasági veszélyek fenyegetik és konfliktusok, a szó szoros értelmében vett fenyegetések tömege húzódik meg a béke felszíne alatt. Mégis, nem lehet nem észrevenni az általános törekvést, hogy emberi politikai és gazdasági döntések lehetőleg ne az olimpia időtartama alatt élezzék ki a helyzetet. Teljenek ezek a hetek a sportsikerek öröme és a sportkudarcok bánata jegyében, amikor a vesztesek is fejet hajtanak a szám győztesei előtt, hogy másnap mások legyenek a megbecsült bajnokok.
Hogy aztán az olimpia elmúltával - netán a visszatartás okozta türelmetlenséggel is megfejelve - minden folytatódjon úgy, ahogy előtte abbamaradt.
A médiát és a netet elsőként az olimpiával kapcsolatban a lelkes, ünneplő megszólalások lepték el.Mostanra egyre inkább hallhatunk az árnyoldalakról és a szennyesről is. Ez rendben is van, mert - sajnos szükségképpen -létezik ez az arc is. Mindenkinek azt kell eldöntenie, hogy mindent beszámítva pozitívum-e az, hogy négyévenként ennyi résztvevővel megrendezik az olimpiai játékokat, vagy attól lenne jobb a világ, ha a negatívumok miatt felhagynának vele.A magam egy szavazatát az első alternatívára adom.
VálaszTörlés