Alig vagyunk túl egy világvége - őrületen, itt mered elénk egy évpár, amelyik baljós ómen lehet. 1913 is békés év volt (az arany ára állt, mint a cövek), alig tudta valaki, hogy hol van Szarajevo és kötözni való bolondnak tartották volna, aki küszöbön álló világháborút vízionál, ami aztán mindent fel fog forgatni.. Kivéve a vezérkaroknál. Az 1913-as rekord hadiköltségvetés volt Franciaországban.Mert ők készültek. Nemkülönben a németek. Ők úgy tudták, hogy tudják mi a háború és az előző vereségért - ha húzódik is a revans - annak meg kell lennie. A politikusok is éreztek valamit. Mert annyi békekezdeményezés még soha se volt, mint 1912-13-ban. De aztán, amikor egy a periférián történt merényletből ultimátum lett, alig szóra érdemesíthető kivétellel pártállástól függetlenül megszavazták a hadi költségvetéseket. Mert úgy tudták, hogy ha háború, akkor azt kell tenni.
Most mintha fordított lenne a helyzet. Mindenféle gazdasági krízist, a mai perifériákon erőszakos akciókat nem csak a magas státusúak, a sokfelől informálódók, de az átlagember is símán el tud képzelni.Van ellentét bővivel a hagyományos "nagyok" között is, ami minden komoly tárgyaláson előjön. Csak a régi nagyok közötti háború tűnhet értelmezhetetlennek és anakronisztikusnak alighanem még a vezérkarok szintjén is, akiknek egyébként munkaköri feladatuk minden létezhető és nem létezhető helyzetre, feladatokra haditerveket készíteni.Mert az a korábban domináns séma vesztette hitelét, hogy erős hadseregemmel megtámadom a szomszédot, legyőzöm, területet hódítok, hadisarcot szedek és ezzel oldom meg a problémáimat.
Ma már ahhoz, hogy világfelfordulás, világrendetlenség támadjon, nem a hagyományos erősek hideg fejjel végigkalkulált terveitől kell tartanunk. Meg nem is olyan végiggondolt utópiától, amely egy elképzelt új világ megvalósítása érdekében akarna mindent megváltoztatni. Merthogy ilyen, komolyan vehető utópia nincs forgalomban. De forrófejűség, hamu alatt parázsló harag, fanatizmus, kalandor ambíció, blöffölő játékszenvedély, felelőtlenségből származó nagy kihatású műszaki katasztrófa és sok más fésületlen dolog a periférián bárhol lángra lobbanhat. És a világot behálózó pénzügyi, közlekedési-szállítási, kommunikációs és mindenféle más rendszerek bármilyen erősek és bármilyen nagy a készségük a keletkezett lyukak betömésére és az önkorrekcióra - érheti őket olyan csapás, amellyel már nem bírnak. De nem úgy néz ki, hogy már 2014-ben. Legalábbis, ha nem vagyunk olyan vakok,gyanútlanok, mint elődeink 100 évvel ezelőtt és ugyanúgy nem tudjuk megfelelően olvasni az előjeleket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése