" A forint árfolyama a többi európai valutához hasonlóan bizonytalan lesz a következő években"- hangzott el Orbán pénteki heti áldásában. Vagyis tudja, hogy az a valószínűtlen nyerősorozat, amelyik 2012-ben folyamatosan sikerre vitte unortodox blöffölését, jövőre véget ér. Figyelmezteti azokat a devizaadósokat, akiknek kikényszerítette az árfolyamgát igénybevételének lehetőségét, hogy éljenek is vele, vagy ha nem, ne őt szídják a következnényekért, ne tőle várjanak újabb segítséget.
Azt jelenti-e ez, hogy felkészült az igazság pillanatára és meg akarja változtatni gazdaságpolitikáját? Korántsem.Változatlanul hazárdjátékban gondolkodik. Egyfelől azt reméli, hogy a forint árfolyamgyengülése nem üti át azt a gátat, amin túl a magyar pénzügyi folyamatok kezelhetetlenné válnak. Így azután a forint romlását és mindazt, ami ebből következik, egyfelől kizárólag külföldről jövő hatásként akarja majd beállítani, amiről a magyar gazdaságpolitika nem tehet. Másfelől azzal kívánja nyugtatni a kedélyeket, hogy ideiglenes jelenségről van szó, mert a piac már csak olyan, hogy egyszer fenn, másszor lenn.
Kétségtelen, hogy a valószínűtlenül hosszú 2012-es évi szerencsés lapjárás nem csak rendíthetetlen híveit győzte meg arról, hogy Orbán szabadságharca, pávatánca, unortodoxiája sikeres, de sok más választópolgárt is elbizonytalanított, kivárásra késztetett. A hazárdjátékos bízik benne - mást mit is tehetne -, hogy a jövő év háborgó tengerén manőverezve ismét felszínen marad néhány váratlan döntéssel. Persze minden szenvedélyrab a tudata mélyén tisztában van azzal, hogy minden összeomolhat. Csak nem gondol vele és próbálja mások figyelmét is elvonni ilyen mérlegeléstől. És közben remél. Hogy gondol-e menekülőútra is, ha bekövetkezik a fuccs, az az ő titka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése