A vereség szaga

A kutya mindig érzi a szagokat és meg tudja ítélni azokat. Az ember nem. Ahhoz, hogy felfigyeljen rá, annak vagy nagyon váratlannak, vagy penetránsnak kell lenni. Jól beazonosíthatónak, mint a puskaporszag.A vereségszag nem ilyen. Az észrevétlenül terjeng.Csak rossz érzés, hogy valami nincs rendben.Mint a szellőzetlenség. De makacsul szivárog, mígnem keresni kezdjük, honnan jön.Nem érzik-e netán rajtunk is. Látjuk, mások is szaglásznak és egyszercsak kerülni kezdjük a szag forrását.Ki gyorsabban, ki lassabban.

A politikában a győztes, vagy magát annak beállítani akaró erős parfümöket használ. Van rá pénze és gyárak, laboratóriumok portékájából válogat. Olyat, amelyről azt gondolja, sokakat vonz, lehetőleg olyanok orrának kedves, akikre hatni akar. Hogy édeset vagy karcosat, kommerszet vagy egyedit, az döntésétől függ. Néha még azt is eltervezi, hogy parfűmjét a kísérőinek lábszaga, vagy éppen bilgeri szaga is körüllengje, mert van, aki számára ez tűnik megbízhatónak, otthonosnak. Aztán vagy nagyon sikeres mindezzel, vagy kevésbé. De a vereségszag nem ilyen. Azt nem vásárolják, hanem keletkezik. Viselője maga észre se veszi, csak mások reakciójából kezdhet gyanakodni, hogy ilyen érződik rajta. Szabadulni igyekszik tőle. Ha tud.

A mai magyar hatalom szándéka szerint mindig erős parfümöket használt. Figyelemfelhívót. Amivel aztán vagy volt sikere, vagy nem volt.Ezt jól megítélni soha se volt képes pontosan.Egyetlen választási győzelmét is úgy szerezte, hogy magával rángatott egy pacsuli és fokhagymaszagú partnert, amely mellett az akkori parfümje jól hatott. A későbbi, számára váratlan kudarcok után stratégiát változtatott. Magának egy aránylag neutrális, erőt és fiatalosságot idéző parfűmöt választott, de ellenfeleire fújt folyamatosan orrfacsaró bűzöket.Ez aztán bevált. Úgy gondolta, hogy ezzel az illat - témát egyszer és mindenkorra lerendezte. Egy - két emlékeztető bűzfelhő a számban összezsugorodott ellenfélre, a saját parfüm meg csak az erőt asszociálta, amelytől a táborából időnként érkező egyéb szagok meg se érződnek. A pénzről meg régóta úgy tartják, hogy nincs szaga.

És akkor itt ez az alattomos vereségszag. Megfoghatatlan. Annyi mindenféléből árad, aminek semmi köze egymáshoz. És amiből korábban nem áradt. Sőt. Aminek kipárolgását erővel még jóra is lehetett fordítani. Meg mintha ezen felül a félelem szaga se érződne annyira a kisemmizetteken és a hibázókon. A megvert külső ellenség manipulál valamit? Vagy a megvert belső ellenség kotyvasztott volna ki valami váratlant? És már nem éreznék rajtuk a régi bűzt, akkor sem, ha újra szórjuk rájuk? Mi csak nem válhattunk visszataszítókká! Csak nem azt érzik rajtunk, hogy erőnk fogytán és már kendőzni se tudunk? Elő a vegyészeinkkel! Hozzuk az új , tuti győztes parfümjeinket! Aki kér, kap belőle! Aki nem, arra is ráfújjuk!