Ezzel a szöveggel karikírozták a Monarchia szokásos hadijelentéseit az I. világháború idején.. (Szemben a némettel, mely szerint a helyzet komoly, de nem kilátástalan.) A történelem ismételni látszik magát. Ha lefosztjuk a politikai maszlagokat a kormány és az ellenzék helyzetértelmezéséről,a jövőre vonatkozó utalásairól, erősen osztrák típusú szövegekkel találkozunk. A sötét jövőt kormányoldalon a mindenféle rendű és rangú ellenségek majdani támadásainak, az ellenzéki oldalon a kormány katasztrófapolitikájának tulajdonítják. Elháríthatatlannak állítják be a drasztikus életszínvonal - romlást, de ugyanakkor igyekeznek nem kelteni pánikot.Ez utóbbi sikerül is, mert találkozik a lakosság többségének irtózásától, hogy szembenézzen azzal, ami van, de méginkább azzal, ami lesz.Morogni lehet, bűnbakokat szidalmazni lehet, még rémképeket is fel lehet festeni, csak attól mentsen az isten, hogy az derüljön ki valahogy, hogy itt és most tenni is kéne valamit. A kormány, nem törődve a realitásokkal, tündérmeséket ígér valóságos tervek helyett, az ellenzék meg reményteli kormányváltást, de hozzáteszi, hogy ez a mindenre elszánt kormány úgyse fogja megengedni, hogy szabad választásokon leváltsák.
A lakosság létminimum alatt tengődő része.egyik napról a másikra igyekszik túlélni azt, ami adatik, nem foglalkozik annak a luxusával, hogy mi lesz. Aki belenéz a kútba és elborzad, az - ha tud - megy külföldre, de ha nem tud, akkor is ezt a jövőt tervezi gyerekeinek, unokáinak. A többi meg abban a szentenciában bízik, hogy úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Belekapaszkodik kisebb bajokba, semhogy a nagyobbakba kelljen belegondolnia..Mindenki megkapja az alibihoz a segítséget a médiától: ki a kormánypárti ádázkodásban, ellenségfalásban, ki az ellenzéki önismétlő kritikai elemzésben, ki pedig a depolitizált kereskedelmi csatornák monotonon érdekfeszítő pótlékaiban. Mindez olyan masszává áll össze, hogy nem tud olyasmi történni, ami heves, tömeges és tartós tiltakozást váltana ki.
S hogy hová vezet mindez? Régi magyar történelmi tapasztalat, hogy minden fontos dolog úgyis az országhatárokon kívül dől el. Miért lenne ez épp most másképp? Arról aztán majd értesülünk, hozzon az bármit is. De egy mentségünk biztos lesz: nem mi tehetünk róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése