2013 az igazság éve lesz

2012 a kivárás éve volt. Azzá tette az USA elnökválasztási harc szoros volta: nem lehetett tudni, hogy a világ vezető hatalmában bekövetkezik-e politikai fordulat. Azzzá tette az előrejelzett kínai (bizonytalan hatású) generációváltás következményeinek mérlegelése is. Európában sem lehetett tudni, hogy a centripetális vagy a centrifugális erők nagyobbak -e. Kérdés volt az is, hogy a megvalósításhoz egyre közelebb kerülő iráni atomfegyver vált-e ki megelőző katonai csapást, vagy sem.

Sok kérdés azóta se dőlt el, de az kirajzolódott, hogy sem a gazdaságban, sem a politikában nincs hajlam a konfliktusok kiélezésére. A halogatás és a tompítás a domináns törekvés. A szándékot tekintve aligha lesz változás az új évben. Kérdés, hogy mit érlel a halogatás.

A gazdaságot tekintve viszonylag egyszerű a helyzet: a konfliktuskerülés fő eszköze a fedezet nélküli pénzkibocsájtás volt. Ez félig sikeresnek bizonyult: tompította a potenciális konfliktusokat.Félig azonban nem. A piac a többletpénzt nem a majdani fellendülés előhírnökének tekintette és ezért nem indult meg beruházási boom. Ez előrevetíti, hogy a pénzbőségnek nem lehet más következménye, mint az infláció. A kiáramlott pénz "megfogása" szigorú monetáris politikával ugyanis akkora válságot robbantana ki, amit senki nem vállal. Kérdés, hogy a világ egésze és ezen belül egyes nagyrégiói hogyan tudnak adaptálódni az inflációs környezethez.

Ebből a szempontból Európa van a legsérülékenyebb helyzetben. Kimondták, hogy a problémák intézményi reform nélkül nem kezelhetőek eredményesen. Az intézményi reformoknak viszont bizonytalan a politikai támogatottsága. E miatt aligha valószínű, hogy az Unió kibírna még egy év időhúzást. Vagy a nagypolitika szánja el magát elhatározó - sikeres, vagy kevésbé sikeres - döntésekre, vagy az élet számolja fel a statusquót és akkor az intézmények lesznek kénytelenek futni a nélkülük zajló események után.

A magyar kormányhatalom sajátos módon szinte elsőszámú haszonélvezője volt a 2012-es halogató évnek. Minden ésszerű előrejelzést megcáfolva a nagyok pénzkibocsájtása, az ennek révén célját nem találó többletpénz révén Magyarország hitelekhez jutott, amelyből működése folyamatosságát biztosítani tudta. Árat természetesen fizetett érte a gazdasági visszaesés, a versenyszféra foglalkoztatottságának csökkenése, a foglalkoztatottak életszínvonalromlása formájában. 2013-ban azonban már lehetetlen, hogy az unortodox gazdaságpolitika változatlanul Szüz Mária kötényének biztonságát élvezhesse. Akárhogy is forduljanak a folyamatok és az események az EU-ban és a világban, Magyarország arra predesztinált, hogy az elsők között itt következzen be az igazság pillanata. Ki kell derüljön: az eddigi gazdaságpolitika és ezen túlmenően az egész eddigi politika tarthatatlan. A krízist követő lehetséges forgatókönyvek azonban a találgatás kategóriájába tartoznak, ezért racionálisan nem lehet ezeket mérlegelni. Ám azoknak, akik politikai ambíciókat dédelgetnek magukban, múlhatatlanul szükséges, hogy könyvtárak és tárgyalószobák mélyén felkészüljenek a krízisre és annak lehetséges kimeneteleire, különben bekövetkeztekor készületlenül csak a vesztes oldalon találhatják magukat.