Ennyi forintgyengülés még belefér...

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam, hogy a magyar lakosság nem jelentéktelen része a forint eurohoz viszonyított értékét a kormány gazdasági eredményessége mércéjeként kezeli. Érthető ez egyesek közvetlen érdekei alapján is, meg ezen túl is van benne valami, hogy egy forintzuhanás valamilyen módon valóban a kormány egész tevékenységének kudarcát mutatja. Ugyanakkor ez az egyetlen mutatóhoz tapadás közgazdasági értelemben eltúlzott: az árfolyam gyengülése bekövetkezhet Magyarországtól teljesen független okok miatt is. Mindezzel együtt tény, és a vulgáris szemlélet alapján evidencia, hogy Gyurcsány bukásának egyik közvetlen kiváltója a forint veszélyes árzuhanása volt és hogy Orbán várható bukása akkor vált közszájon forgó témává, amikor egy euro 300 forint felett járt és nem lehetett tudni, hol áll meg ez a gazdasági és politikai bizalomvesztés.

Az 2012-es évben a nemzetközi pénzügyi viszonyok váratlan és némiképp csoda számba menő ajándékkal szolgáltak az Orbán - Matolcsy tandemnek, minvel a FED . illetve az Európai Központi Bank célját nem találó likviditás- többletet bocsájtott ki, amely jobb lehetőség híján megtalálta a relatíve kiugróan magas kamatot fizető magyar állampapírpiacot és ezáltal IMF segítség nélkül is kezelni segítette a magyar államadósság finanszírozhatóságát. Bármilyen drága és kockázatos volt ez a magyar állam számára, a forint kis ingadozásokat mutatva igen stabil és relatíve erős maradt. Ez hiteltelenítette sokak szemében mindazt a rosszat, amit kritikusai Orbánék gazdaságpolitikájáról folyamatosan elmondtak és a forinttulajdonosok távolról sem érezték úgy, hogy pénzüket, vagyonukat valamiféle közeli katasztrófa fenyegetné.

Éppen ellenkezőleg: a kormány érezte úgy, hogy túl sokba kerül az adósságfinanszírozás, ebből valamennyit le is lehetne faragni. Mint feleslegessel, felhagytak az IMF körüli pávatánccal és akkorának érezték a spekulációs tőke bizalmát, hogy az a növekvő magyar infláció ellenére is az megelégedne alacsonyabb kamatokkal is. Ezért a kormányzat az MNB-t, amelynek fő feladata a forint vásárlóerejének védelme, az infláció visszaszorítása, politikai kinevezettjeiken keresztül egy kamatcsökkentő kurzusra kényszerítette.. Ennek be is következett a várható forintgyengítő hatása - amit egyébként a kormány egyéb gazdaságpolitikai okokból kívánatosnak is tartott - ám láthatólag a gyengülés mértéke nem kezdte ki sem a gazdasági, se a politikai bizalmat - ennyi "belefért".

Körülbelül ez az, amit a kártyaszerencsével párosuló állandó gazdaságpolitikai és külpolitikai blöffölés produkálni volt képes. Minthogy az ország recesszióban van, nem tud hiteles növekedési pályát felrajzolni, nem birkózik meg  a nagymértékű alulfoglalkoztatással, veszélyesen alacsony a beruházások szintje, nem csökkent érdemben az államadósság stb. az összeomlás veszélye változatlanul folyamatosan fenyegeti az országot.Azok a hírek, amelyek erre az évre további váratlan, unortodox blöfföt jeleznek előre, egy ilyen krízist önmagukban is bármikor kiválthatnak. Ugyanakkor arról is szólnak hírek, mint ha a tekintélyuralkodó egy szolidabb kurzus lehetősége irányában is tapogatózna - érezve a veszély fokozódását. Kérdés, hogy a bejáratott praxis és a választások közeledte mire megy egy alternatív irányzat lehetőségének mérlegelésével, hiszen annak közvetlen és kemény ára lenne, ha csak kísérletezni is próbálnának vele.

Lesz, ami lesz, de azt mindenkinek tudnia kell, hogy az esetleg bekövetkező elszabaduló forintgyengülés nem csak kikezdené a kormány gazdaságpolitikája iránti óvatos bizalmat, hanem hirtelen romokba döntené azt - lévén, hogy korábbi gyanúk egyértelmű bizonyítékát látnák benne a kormány megítélésében bizonytalan emberek itthon és külföldön Mint ahogy a kormány iránti bizalmat már korábban is aláásó tapasztalatok más témákban is csak lappanganak és alkalom adtán váratlanul feltörhetnek, mégpedig nagy intenzitással. Így a hatalom személyi politikájának lejáratódását és az ezzel kapcsolatos erkölcsi mércét még a jobboldali bázison is megrázó Schmitt- ügy, a külpolitika és a közmorált sokkoló baltás gyilkos história, a köz- és felsőoktatás, az egészségügy, valamint az államigazgatás tartós válsága, amelyeknél a kormány centralizáló, restriktív és hozzá nem értő politikája szembemegy az apolitikus tömegek igényeivel és jogfelfogásával  - bármikor váratlan erővel aktualizálódhat, mert a parazsat rendre nem eloltották, csak elfedték.

A hatalom gyakorlását eddig lehetővé tevő, bár szűkülő, de megmaradt politikai bázis, a látszólagos érdektelenségben megmutatkozó tömeges bizonytalankodás, a politikai alternatíva gondolatával barátkozó közhangulat minden, csak nem szilárd háttér a hatalom számára baj esetén. S a decemberi diák-és oktatói mozgalmak ízelítőt adtak abból, hogy az ellenállás szokatlan, váratlan formái bárhol és bármikor felbukkanhatnak, ha a hatalom elbizakodottságból vagy kényszerhelyzetben átlép addig nem is definiált határvonalakat. Könnyű elvéteni, hogy mikor mi "fér bele".