Magyarország helyzetéről két, egymással gyökeresen ellentétes kép van forgalomban. Az egyiket Orbán és köre terjeszti: sikerült rendbe hozni az ország gazdaságát, kiszabadítani azt a nyugati függésből és máris kezdődött az "aratás", az életszínvonal emelkedése. A másikat a minden rendű és rangú politikai ellenzéken kívül a hiteles közgazdászok és a külföldi elemzők "terjesztik" és a statisztikai adatok is ezt támasztják alá: katasztrofális volt a kormányzat gazdaságpolitikája, Magyarország a "fundamentumok" tekintetében leszakadt még a szomszéd országoktól is és semmi remény érdemi gazdasági növekedésre, ha ez a kurzus folytatódik. Az ország fizetőképességének várható alakulásáról már nem ilyen sarkosan eltérő a vélemény.Mindkét irányzat kulcsszerepet tulajdonít annak, hogy a következő hónapokban milyen lesz a pénzpiacok hangulata és gyakorlata.. A kormányoldal arra az esetre, ha romlana a pénzkínálat feltételrendszere, csak újabb nehézségeket helyez kilátásba. Mindenki más katasztrofális helyzetet.
A külső piacok, mindenekelőtt a forró pénzek viselkedését senki sem előrebecsülni, sem érdemileg befolyásolni nem tudja. A kormányzat arra a reményre játszik, hogy ilyen erősen negatív fordulat nem következik be, de ha mégis, akkor már előre bizonygatja, hogy abban ő vétlen, kivédhetetlen (és részben szándékosan rosszindulatú) külső tényezők okozzák a bajt. Mindazok, akik a kormány felelősségét elsődlegesnek tartják abban az esetben, ha Magyarországot ennyire súlyosan érintenék a negatív hatású külső fejlemények, nem állítják bizonyosságként, hogy ilyen fordulat a közeljövőben be is fog következni. Csak azt, hogy előbb - utóbb szükségképpen. Vagyis ma nem lehet megmondani, hogy a választópolgárok azon részét, akik ma valamennyire bíznak Orbán kormányzásában, éri-e sokk a választásokig, az milyen mértékű lesz, ha lesz és hatni tud-e ilyen körülmények között Orbánék külföldre és a bankokra mutogatása.
Ennek megfelelően 2013-ban két politikai forgatókönyv - családra érdemes számítani Magyarországon. Ha továbbra is kitart a forgandó szerencse Orbán hazárdjátéka mellett, akkor ez a politikai tábor a jelenlegi formájában 2014-ig megmarad és kerül a választásokon többségi, vagy erős kisebbségi pozícióba. Természetesen az Orbán rendszer teljes alkalmatlansága, folytathatatlansága a nem is olyan távoli jövőben mindenképpen kiderül.De ez áthúzódhat a választások utáni időre is.A másik forgatókönyv szerint az "igazság pillanata" már 2013-ban eljön és a választásokra ennek ismeretében kerül sor. Ebben az esetben az Orbán - csoport megsemmisítő vereséget is szenvedhet.
A különféle ellenzéki erőknek ezek szerint a közeljövő gazdasági fejleményeit illető kétféle forgatókönyv - családdal célszerű párhuzamosan számolni. Ennek megfelelően lehetőségként szerepel a nagyarányú választási győzelem, a kisarányú győzelem és az olyan vereség is,amelynek révén az ellenzék a jelenleginél lényegesen erősebb pozícióba kerül. Érthető, hogy ilyen bizonytalan körülmények között a magukat egyérteműen ellenzékiként definiáló erők ugyan szóban hitet tesznek az összefogás mellett, de a valóságban sokfelé tartó ilyen - olyan törekvésről hallunk köreikből.Ebben a kontextusban értelmezhető az LMP ma domináns szárnyának politikája is: egy nem elsöprő parlamenti győzelem utáni helyzetben mód nyílhat számukra a "mérleg nyelve" szerepre, ami eddig realitást nélkülöző abszurd politikának bizonyult.
Az ellenzék számára még bonyolítja - bár más szempontból le is egyszerűsíti - a helyzetet, ha a kormányváltás csak lehetőség, nem pedig nagy valószínűséggel várható esemény. Ebből ugyanis az következik, hogy az Orbán - rendszer bírálata kell, hogy a politizálásuk fő vonulatát adja, amit csak kevés választ el a negatív kampányolástól. Ez önmaga politikai pozicionálásának az az alapja, amely minden lehetséges verzióban hasznosul és ha ezzel mennél több szavazatot lehet szerezni, az a mai ellenzék jövőbeni erejét nagyban megnöveli.A negatív kampány egyébként arra is jó, hogy az Orbántól megörökölhető helyzetet olyan súlyosnak mutatja, amelyből gyors, a lakosság többsége számára érzékelhető javulást nem lehet, de nem is kell ígérni. Nem csak gazdasági tekintetben igaz ez. Ez világítja meg azt is, hogy Orbánnak egy más parlamenti leosztás esetén sem lehet racionálisan, ésszerű kompromisszumokkal együttműködni.. Természetesen pozitív üzenetre, a demokratikus Magyar Köztársaság újjáalakításának, a normális, növekedést és foglalkoztatást biztosító piacgazdasági viszonyoknak, a szociális kérdések másfajta kezelésének meghirdetésére mindenképpen szükségük van. De nem ugyanaz, ha úgy gondolják, hogy ezt a programot nekik teljes felhatalmazással végre is kell hajtani, vagy ha szerepe mindenekelőtt a kontraszt felmutatása a ma és egy jobb jövő között.Ennyiben indokolt is az ellenzéki együttműködés szervezeti kialakításában, a közös program kidolgozásában bizonyos lassítás, hogy közben kiderülhessen: melyik forgatókönyv megvalósulásának nő a valószínűsége és melyiké csökken.
A politikai erők versenyfutása az idővel nem csak a magyar gazdaságot érő hatások szempontjából releváns megközelítés. Mind az USA-ban, mind az EU-ban jelentős belső konfliktusok vannak, amelyek kimenetele sok mindenre kihat. Orbán évek óta hivatkozik ezekre, bár nehezen látható be, hogy mi lenne az a fejlemény, ami hungarocentrikus rendszere számára előnyöket hozna. Az ellenzéknek azonban létérdeke, hogy folyamatosan figyelje az euro - atlanti fejleményeket és politikájával annak dominanciára jutó tendenciáihoz kapcsolódjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése