Parazsat gyűjtött a fejére decemberben a kormány a brutális, rengeteg érdeket sértő, átgondolatlan intézkedéseivel a felsőoktatás világában. A parázs lángra kapott, mindenekelőtt a semmiből előbukkanó, de igen hatékonyan harcoló (hallgatói, oktatói, majd középiskolás) hálózatok révén. A kormányzat megijedt, kitért a konfrontáció elől. Egyes kérdésekben (a nevetségességet is vállalva intézkedései és a kommunikáció kuszasága miatt) visszavonult, azóta pedig igyekszik megosztani a vele szemben álló "frontot" és elterelő hadműveletekkel a lényeges céljait kerülő úton valósítani meg. Minthogy közben az idő is telik, megszűnik az a koincidencia, ami a felháborodást decemberben elemi erejűvé tette. Erre épít a hatalom. Még egy dologban következetes: a hálózatokat kihagyja minden - valódi vagy kamu - egyeztetésből.
Ez utóbbival - szándékaival ellentétben - segíti is a hálózatokat, hogy azok megőrizzék eredeti , valóságos karakterüket. Hiszen ha tárgyalófelek lennének, az tőlük idegen szabályokhoz való alkalmazkodást is jelentene, továbbá valamennyire állandó tárgyaló személyeket, s ezáltal elveszítenék legfőbb sajátosságukat: a képlékenységet, alkalmazkodóképességet, kiismerhetetlenséget. A hálózatok decemberben egy nagy konfrontáció során találtak magukra, ezért - nem meglepő módon - a vizsgaidőszak elmúltával ismét nagy akcióra készülnek. Meglátjuk, milyen sikerrel.
A lényeg azonban valójában nem ez. A gerilla harcmodor igazi terepe nem a nagy csata, hanem azok a váratlan, mozgó akciók, amelyek nem hagyják a "megszálló csapatokat" kedvükre berendezkedni. Márpedig a kormány centralizáló, minden egészséges kezdeményezést és igényt elfojtani akaró, autonómiaellenes és pénzelvonó felsőoktatás-politikája és államosító, uniformizáló és avítt ideológiát oktrojáló középiskola-politikája folyamatosan fogja a különféle rendű és rangú konfliktusokat előállítani mind helyi, mind országos szinten. Ha a hallgatói (és részben az oktatói) hálózatok megtanulnak ezekre a konfliktusokra gyorsan és változatos formákban reagálni, akkor tartósan komoly erővé tudnak válni. És minden konfliktusban meg fogják találni a különféle alkalmi szövetségeseiket is, akik az adott konfliktus szenvedő alanyai.
Eltávolodva az oktatástól mint témától, ha a diákhálózatok tartós szereplőivé válnak a kisebb-nagyobb konfliktusoknak és megtapasztalják a civil aktivitás erejét, akkor (a már eddig is irreverzibilis módon megszületettnél izmosabb) új generáció tűnik fel Magyarország társadalmi - politikai térképén, amely különbözik minden előzőtől és amelynek társadalomformáló hatását a jövőt illetőleg aligha lehet kétségbe vonni vagy túlbecsülni. Már csak azért sem, mert az idősebb generációk megfogalmazatlan vágyaira, a hiányból származó rossz érzéseire is rezonál az, amit ez a friss erő megvalósít - ha bírja kitartással és kreativitással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése