Ne ott keress, ahol nincs

Akik az Orbán utáni Magyarországról gondolkodnak, valamilyen formában beleütköznek a balliberálisok és a jobboldaliak megegyezésének szükségességébe. Vagy azt mérlegelik, hogy jobboldaliaknak "át kell szavazni" ahhoz, hogy lehetségessé váljon egy meghatározó erejű választási győzelem. Vagy a nemzeti minimum nélkülözhetetlenségét hangsúlyozzák annak érdekében, hogy a politikai váltógazdaság ne örökösen a nulláról indulást jelentse.Megint mások alkotmányjogi vagy politikai megközelítésből féltenek egy reménybeli új kormányt a gátlástalan jobboldali destrukciótól.

Ezek a gondolatmenetek a "kell"-ből indulva ezt a "kellene" irányában felpuhítják, de még így is szkeptikusak a megvalósíthatóságot illetően.. És joggal. Sem az ideológia, sem a történelmi szimbolumok, sem a közelmúlt értékelése szempontjából nem mutatkoznak a minimális konszenzus irányába vivő témák és/vagy készség a másik oldal gesztusainak elfogadására. Ha viszont a szkepszis oda vezet, hogy nem is próbálkoznak tovább, akkor belenyugszanak a borús jövőbe..

Az egyetlen bíztató jel ma számos igen eltérő politikai szimpátiájú közgazdász szinte teljes egyetértése az unortodox woodoo gazdaságpolitika elutasításában és számos elemében rokon elképzeléseik a követendő új, a válságból kivezető gazdaságpolitikáról. Nyilván ezen a területen is akadnak rejtett aknák, amelyek akkor válnának láthatóvá (vagy robbannának fel), ha ténylegesen elkezdenének együtt dolgozni egy projekten az ígéretes jövőről. Mégis, a kiegyezés egyetlen reménye ma Magyarországon az, ha politikai felhatalmazás nélkül egy ilyen munka megindul. Ahhoz még nincsenek a nyakunkon a választások, hogy ez a munka ne kezdődhetne el.

Egy ilyen együtt munkálkodás során kikerülhetetlen, hogy a témák egyre bővüljenek: egyes technikainak látszó problémák messzenyúló tematikák napirendre tűzését követelnék meg. Ha a megegyezési szándék töretlen, akkor egyre több szakpolitikában körvonalazódnának a reális alternatívák, amelyek politikai választ igényelnek és egyben azt is megmutatják, hogy van-e lehetőség kompromisszumos megoldásra.

Az elmondottak szándékosan leegyszerűsítóek, naivak és optimisták. De ennek oka az, hogy a megoldhatatlannak látszó problémára alighanem abból a fontos irányból kellene keresni a megoldás útját, ahol - vagyis a mértékadó közgazdász szakma többségénél - láthatólag már ma is van keresnivaló.Ha más lát ettől eltérő reális lehetőséget - jó lenne olvasni azt.