Van mááásik!

Előző bejegyzésemet azzal fejeztem be, hogy ha az orbáni hatalom radikalozálódik és nem tűri, hogy legtarthatatlanabb rendelkezéseit csendben vagy kevésbé csendben társadalmi ellenállás korrigálja,akkor a nyílt ütközés és az ország explicit működőképtelensége felé halad. Már a diákmozgalmak kezelése is ezzel ellentétes, nem radikális irányba mutatott: a legfeltűnőbb Gessler - kalapot gyorsan levették kitűzött helyéről és össze - vissza intézkedésekkel igyekeztek a lázadást okafogyottá tenni és egyben eredeti céljaikat valahogy mégis megvalósítani.

A választási regisztrációval kapcsolatos fejlemények ugyanerre mutatnak. Alapjában egy sokadik eszköz volt a regisztráció, amellyel a hatalom a saját javára akarta fordítani a következő parlamenti választások eredményét, feltéve, ha addig hatalma szilárd, kontrollálni tudja a választások egész menetét és a választói tábora nagyságrendileg megközelíti az ellenzékéét.Mint ilyen : túlbiztosítás volt, mert a fenti körülmények között ezt a célt a már eddigi, a pálya "őfelé lejtéséről" gondoskodó szabályozással is elérheti. Ráadásul a regisztráció a saját táborán belül sem volt rokonszenves a többség számára. Megvalósítása sem volt technikailag lehetséges az eredetileg javaslatba került módszerekkel. Mégis keményen küzdöttek e javaslatuk életben tartásáért, mert a zavaros indoklások ellenére is presztízskérdéssé vált a főember számára. Amúgy eredetileg is meg akarták járatni a jogintézményt az Alkotmánybíróságnál, hogy ezzel kihúzzák a hazai és főleg a nemzetközi tiltakozás méregfogát. Az eredeti forgatókönyv összezavarodott, az ellenzéki reagálás az általuk vártnál sokkal erőteljesebb volt, de azért az államfő formai kifogásokkal mégiscsak továbbította az Alkotmánybírósághoz a regisztráció ügyét. A legpokolibb, illetve legalázatosabb alkotmánybírók rosszat éreztek és már a formai okokból megsemmisítést is megtámadták különvéleményeikkel. De azt az ítéletet a hatalmi gépezetben sajátos helyet elfoglaló Szájer még a szokásos arroganciával bagatellizálta. Sokakat most sem az Alkotmánybíróság tartalmi döntése lepte meg, amely alaptörvényellenesnek minősítette a hazai regisztációt, hanem az, hogy a frakcióvezető azonnal lefújta az utóvédharc vagy a megkerülő.hadművelet lehetőségét és bejelentette: 2014-ben nem lesz regisztráció Magyarországon.

Bármennyire szokatlan is ilyen reagálás a mostani kormányhatalom részéről, fordulatot semmiképpen nem jelent. Egyrészt 2012-ben rájöttek, hogy a hosszú utóvédharc egy népszerűtlen ügyben jobban lejáratja őket, mint egy gyors demars (Schmitt ügy). Másrészt a regisztráció amúgyis bumerángnak bizonyult: nem csak a polgárok megfélemlítettsége nem vált erőteljesebbé, de az ellenzék nem várt tempóban kezdett alkalmazkodni az új szabályokhoz, ami veszélyt jelent a hatalomra.  Az is világossá vált, hogy a regisztráció révén előrehozott kampányforduló lenne már idén, ami a jelen állás szerint nem kedvező a Fidesz számára.

Ne gondoljuk azonban, hogy ezzel a hatalom belátta, hogy nem érdemes kihasználni kétharmados hatalmát uralma meghosszabbítása érdekében.Minthogy számukra ez a leges- legfontosabb kérdés, bizonyosra vehető, hogy már ma forgásban vannak az agyak kerekei, hogy mit lehet még tenni a tiszta, szabad választások elkerülése érdekében. Ne próbáljuk kitalálni, hogy mi lesz az. A mi agyunk számára úgyis meglepő, meghökkentő lesz, mint ahogy Eötvös zenebohócról is lehetett tudni, hogy "Van mááásik!" felkiáltással előhúz egy újabb hangszert, de ha ebben nem lett volna váratlan elem, akkor a legelkötelezettebb közönsége is kifütyülte volna.