2012. NOVEMBER 10., SZOMBAT
Értelmiség és politika - itt és most (3.)
-inkább sajnálattal megállapítom, hogy minden, amitől akkor tartottam, bekövetkezett.
Különösen, ami Bajnai személyét illeti. Ő korábban úgy vállalta a miniszterelnöki posztot, hogy hangsúlyozta: nem vált politikussá abban az értelemben, hogy nem szándékszik választásokon indulni. Ezt akkoriban az értelmiség megfelelően kezelte, Talán egyetlen gesztusán akadtak fel, amikor a kormányváltáskor Orbánt demokrataként titulálta. De annak akkor már különösebb jelentősége nem volt.
Annál inkább előjöttek a problémák vele kapcsolatban, amióta tavaly okt. 23.-án ismét sorompóba lépett - ezúttal már vállaltan politikusként. Megörültek ugyan annak, hogy a demokratikus ellenzék játéktere megnövekedett az ő szerepvállalásával, de változatlanul az értelmiségi politizálás partikuláris szemüvegén át figyelték és kommentálták minden megszólalását és cselekedetét. Sem arról nem vettek tudomást, hogy Bajnai, mint a nemzetközi elit által ismert és becsült szereplő egyszerre játszik a hazai és a nemzetközi "színpadon", így mondatai egy része elsősorban a külföldiek Magyarország - képét veszi figyelembe, valamint az ő Magyarországgal kapcsolatos jövőbeni elképzeléseit, sem pedig arról, hogy a magyar ellenzéki politikának van egy olyan "terepe", ami - vizilabdás hasonlattal élve - a víz alatt folyik. E sportágban nem értjük a víz felett látható akciókat és a játékvezetői ítéleteket, ha nem vesszük tudomásul, hogy mi minden történik a víz alatt.
Félő, hogy a Bajnai tevékenységét folyamatosan kísérő szemellenzős értelmiségi beszólások (amiknek persze visszhangja lehet nem értelmiségi politizáló körökben is) elgáncsolhatják, ellehetetleníthetik azt a szerepet, amit ő, és csak ő tölthet be a magyar demokratikus ellenzék választási készülődésében. Ami nem teljesen azonos ugyan a miniszterelnök-jelölti szereppel, de nem is zárja ki azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése