2015. január 4., vasárnap

Mégegyszer a Bajnai féle próbálkozásról

2011 végén Orbán visszavonulásra kényszerült: a már egyszer "kipaterolt" IMF-hez fordult kölcsönért, hogy a magyar államadósság finanszírozható maradjon. Ezt bel-és külföldön sokan az orbáni rendszerváltás kudarcaként értékelték (magam is így voltam vele) és úgy gondolták, hogy a tárgyalási huza - vona ellenére nincs más lehetőség, mint a megállapodás. Ennek a várakozásnak voltak kifejezői a nagylétszámú utcai tüntetések is.

Az idő előrehaladtával egyre inkább világossá vált, hogy az Orbán - kormány nem képes az IMF megállapodás megkötésére, ezért szükségesnek látszott ehhez egy politikai alternatíva. Erre sem az ellenzéki parlamenti pártok, sem a lanyhuló lelkesedésű utcai tüntetések nem látszottak megfelelő ágenseknek. Ebben a vákuumban fogalmazódott meg az az igény, ami októberben Bajnai színrelépésében manifesztálódott. Bajnai soha nem volt pártpolitikus, viszont a rendszerváltást megelőzően miniszterelnök volt, aki az adott keretek között az ország pénzügyeit sikeresen konszolidálta. Ez alkalmasnak mutatta őt arra, hogy megfelelő hazai politikai háttérrel a nemzetközi közegben ismét sikeres legyen a gazdaság stabilizálásában. Okt.23.-i nyilvános szerepvállalása egy rövid ideig a hazai politikai háttér megteremtésével is kecsegtetett.

Elemzői közhely - és ezért nem is érdemes újra hozzányúlni a témához - hogy az ellenzéki pártok ellenérdekeltsége, manőverei, valamint Bajnai és a körülötte lévő stáb hibái hogyan futtatták homokba a hazai politikai háttér megteremtését. Amiről azonban nem szokás megemlékezni, az az, hogy közben Orbán pozíciója és a magyar államadósság finanszírozási lehetősége hogyan stabilizálódott. Maga az IMF-hez fordulás ténye elegendő volt ahhoz, hogy az akkori pénzpiaci körülmények között megnyíljon az alternatív finanszírozás lehetősége. A "pávatánc" - amivel később Orbán szemérmetlenül el is hencegett - elegendő volt az ellenfelek elaltatására és Magyarország gazdasági (és nem csak gazdasági) nemzetközi újrapozicionálására. A belső pozícióit pedig a csőd elkerülése, az IMF ismételt távoltartása, a kikerülés a túlzott deficit eljárás alól, majd a rezsícsökkentés kortesfogása javította meg.

A helyzet ilyetén alakulása ad acta tette azokat a feltételeket, amelyek Bajnai színrelépését indokolták. Így az ő politikai elhasználódásában a sokat emlegetett dimenziók csak másodsorban említendők. Ő végigjátszotta azt a szerepet, amelybe belekezdett, de parlamenti helye elfoglalása után levonta a szükséges konzekvenciákat és távozott a magyar politikai életből. Nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy még egyszer - például az Orbán rendszer egy újabb krízise során - olyan konstelláció alakulna ki, amelyben az ő tapasztalatai, személyisége és referenciái kerülhetnének kulcsszerepbe. Ám ez utólag nem kérdőjelezi meg, hogy 3012-ban ilyennek látszott a konstelláció.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése