Sziriza győzelem - davosi tükörben

A Sziriza győzelem másnapján még azoknak is óvatosan kell fogalmazni, akik értenek a kérdéskomplexum egyik vagy másik részhalmazához. Hát még azoknak, akik minderről csak hallomásból tudnak ezt-azt

Az is közhely, hogy a kérdésnek két közvetlen kontextusa van: egy görög és egy EU-s. Görögországban egy proteszt- pártnak kell szinte percek alatt adaptálódni a kormányzáshoz. Nyilván ez számos buktatóval jár Az EU számára viszont nem csak eddigi görög politikája kerül mérlegre, hanem az is adottság, hogy amit Görögországgal kapcsolatban lép, az precedens lehet más, hasonló gondokkal küzdő tagország számára. Vagyis minden lépés az euro-övezet és az egész EU jövője szempontjából is mérlegelendő.

Kevésbé közhelyes talán, hogy a Sziriza győzelmének nemzetközi dimenziója is van. Ha a világpolitika és a világgazdaság nem lenne teli veszélyzónákkal, akkor a görög helyzet megítélése kívülről sokkal könnyebben leegyszerűsíthető lenne. Ám korántsem ez a helyzet. Önkényes problémavázlat helyett egyszerűbb pusztán felsorolni, hogy a közelmúltban végetért davosi Fórum, -amelyet lehet a fejlett országok hatalmi világelitje önreflektív szócsövének tekinteni -, erre az évre miket tart a legfontosabb, a világot meghatározó témának. Az első tízből általuk kialakított fontossági sorrendben íme az első öt:
1. Súlyosbodó jövedelmi egyenlőtlenség
2. Növekedés magas munkanélküliség mellett
3. A vezetések hiányosságai
4. Fokozódó geostratégiai versengés
5. Gyengülő képviseleti demokrácia
Nem szükséges kifejteni, hogy a görög helyzet mind az öttel szorosan összefügg. Talán az ötödikre kell mégis kitérni a választások utáni helyzettel kapcsolatban. Egy proteszt - párt győzelme kétségtelenül népi válasz a képviseleti demokrácia gyengeségére. Ezért a világ - és annak hatalmi elitje - aligha fogja követelni - követni a régi gyakorlatot, hogy mennél gyorsabban bebizonyítsa a proteszt- elképzelések tarthatatlanságát és megbuktassa az új görög kormányt.Amit ugyanis nyerne a mindennapi gyakorlat révén egy ilyen bukáson, annál akár többet veszíthet azzal, hogy az válna világossá, hogy a képviseleti demokrácia kiüresedett : nem képes kezelni az alternatívaként jelentkező, a mainstreamtől eltérő megközelítéseket. Ezért alighanem minden résztvevő fél az elhúzódó kötélhúzásban és a lehetséges kompromisszumok keresésében érdekelt.

Vagyis célszerű a görög választások eredményét olyan kihívásnak tekinteni, ami az egész világrendszert érinti. És minthogy a rendszerről a saját elitje is érzi, hogy így nem jó, változtatások szükségesek, ez aligha következhet be kihívások nélkül, amikre nem lehet nem válaszolni. A legnagyobb kihívás eddig a 2008-as világválság, majd az azt követő euro-válság volt. Azt láthatjuk, hogy erre a rendszer válaszolt is, de csak minimális, a szükségesnél kisebb mértékben. Újabb és újabb kihívások szükségesek az alapvetőbb változásokhoz. A világrend szempontjából jobb, ha ezek a kihívások csak olyan mértékűek, hogy lehessen rájuk válaszolni a nemzetközi koordináció teljes felborulása nélkül. Ilyen kihívás volt valamilyen értelemben a közelmúltban a svájci központi bank váratlan döntése. A Sziriza győzelme - ha komolyan átgondolják - más értelemben szintén kihívás a nemzetközi rendszer számára: léptékében kicsi, de előrejelzésnek fontos.