A Kereszténydemokrata Internacionálé újraválasztotta alelnökévé Orbánt

A döntés kiállást jelent Orbán és politikája mellett, hitelesítését, fémjelzését adja annak. Tévedésről nem lehet szó: pontosan tudniuk kell, hogy mi és ki mellett tették le a garast. Erre két magyarázat lehetséges. Az egyik, hogy többségükben maguk sem őszinte hívei azoknak a demokratikus eszményeknek, amelyekről az euroatlanti integráció keretében megfelelő alkalmakon oly gyakran papolnak. A másik, hogy ugyan kínosak nekik egyik - másik tagszervezetük szavai és cselekedetei, de a primitiv pártérdek miatt fontosabb a taglétszám, a szavazatarány az európai politikai versengésben, mint bármilyen elvi megfontolás. Úgy gondolják, hogy ami elválasztja őket a többi, rivális európai pártfrakciótól, az még a jelenlegi válságos helyzetben is fontosabb, mint hogy kik és milyen politikák férnek meg az ő zászlajuk és ernyőjük alatt.Ez már így volt pl. Berlusconi idejében is, akit és viselt dolgait súlyos, a szakítás szükségességét is felvető erkölcsi és politikai tehertételnek érezhették volna.Ezzel szemben úgy gondolták, hogy a "Lovag" vezet ahogy vezet egy amúgyis problematikus országot, jobb erre áldásukat adni, különben más vezeti majd az országot sikeresen, vagy sikertelenül, de az semmiképpen se az ő kutyájuk kölke lesz az az erő. Ami meg a problematikus tagok melletti kiállás esetleges, vagy nem is olyan esetleges politikai következményeit illeti, az európai és a nemzetközi kereszténydemokraták folyamatos álláspontja az, hogy kerül, amibe kerül.Akinek közülük netán rosszérzései vagy lelkiismereti problémáik vannak e politika helyességéről, alighanem azzal nyugtatja magát, hogy baj esetén még mindíg könnyebb így hatni a rosszfiúra, mint ha kilökték volna a senki földjére.

Ez a jelenlegi helyzet. De a magyar jobboldal kereszténydemokrata kezelésével kapcsolatban hosszú a múlt, különösen, ami a német pártot, a CDU-CSU-t illeti. Magyarország irányában a német vezető körök erősen elkötelezettek voltak. Ennek oka részben az a szerep volt, amit a magyar (fogalmazásukban : kommunista) kormányok a szocialista tábor megbontásában, nevezetesen az NDK állampolgárok előtti határnyitásban játszottak. Gazdaságilag (és részben politikailag) Magyarországot hagyományosan, történelmileg a német érdekszféra részének tekintették és ezt a megmozduló viszonyok között újra fel akarták építeni. Ennek garanciáját egy jobboldali kormányzásban látták, amelyet minden eszközzel segíteni akartak. Így többek között politikai tanácsaikkal is. A rendszerváltást megelőző sajtóban nem kellett éles fül a két háború közötti időkre visszamenő szélsőjobboldali ideológia és propaganda felismerésére, beazonosítására. Ennek jelentőségét, potenciális befolyását a német kereszténydemokraták túlbecsülték. Eszükbe jutott a német ikerpártok háború utáni politikája és ezért annak követését ajánlották magyarországi bizalmasaiknak. Ennek lényegét a szélsőjobboldal integrálásában és ezzel megfegyelmezésében lehet megragadni. Nem vonva kétségbe se Kohl kancellár, se Antall József személyes antifasiszta, modern demokrata elkötelezettségét, az lett az elfogadott politikai cél, hogy ne engedjék meg önálló szélsőjobboldali párt létrejöttét. Ennek érdekében messzemenő engedményekre voltak készek. Ez magyarázza (politikai technológiai okok mellett) Csurka tartós szerepét a legnagyobb kormánypártban. Németország fő problémájává közben az államegyesítés vált. Ennek kapcsán a kombattáns antikommunizmus is fontos szerepet kapott a német politikában. Ezt is exportálták magyar barátaiknak - függetlenül a magyar "kommunistákkal" való korábbi tapasztalataiktól. A differenciálatlan antikommunizmus olyan fátyol is volt egyben, ami elfedte a szélsőjobbtól való konzekvens el nem határolódás tartalmát.

Nem ide tartozik a magyar jobboldal és a CDU - CSU kapcsolatainak folyamatos nyomonkísérése. Elég helyette annyi, hogy már kezdetben is alapvető hiba volt a háború utáni német politikai tapasztalatok alapul vétele. Más korszak, más világpolitikai konstelláció, más ország, más közvetlen politikai előzmények. Sakkvakság kellett annak fel nem ismeréséhez, hogy amilyen jobbközép politika az évtizedes hitlerista tombolás után a megszálló hatóságok és a gyenge szociáldemokrácia egyetértését is bírhatta, semmiképpen sem alkalmazható a rendszerváltás utáni Magyarországra, ahol ezt sem a jelentős külső hatalmak nem akceptálják, sem a politikai ellenzék nem fogja eltűrni. Az eredmény az lett, ami várható volt: a politikai társadalom antagonisztikus széthasítása és ennek következtében mindkét oldal tényleges teljesítményének tartós drasztikus leromlása. Továbbá a szélsőjobboldal nemhogy eljelentéktelenedett volna eme nagy integrációs törekvés hatására, hanem eredményeként befolyása a rendszerváltást követő időszakhoz képest markánsan megnőtt. Ami most már közvetlenül is érinti ebből a Kereszténydemokrata Internacionálét, az az, hogy a németek által támogatott alapvetően elhibázott politizálás miatt Magyarországon 20 év alatt elemeiben sem alakulhatott ki modern, demokratikus jobboldali társadalmi erő. Az állandó bizonytalanság a jobb és a szélsőjobb határvonala tekintetében, a tisztázatlan viszony a Horthy - Magyarországhoz és az ellenfél elleni indulatok szítása vagy morálisan és intellektuálisan megtörte, felőrölte azokat, akik a demokratikus jobboldaliság potenciális képviselői lehettek volna, vagy magától a magyar jobboldaliságtól való elszakadásra késztette őket. Így ma a Kereszténydemokrata Internacionálé saját kelepcéjének foglya: vagy kitart a ténylegesen létrejött politikai szövetségese mellett, vagy az országban számottevő elvbarát nélkül marad. Tegnap az első alternatívát választották. Kerül, amibe kerül nekik is, szövetségi rendszereiknek is és nekünk magyar állampolgároknak legfőképpen.