Más-e a legrosszabb MSZP, mint az Orbán - rendszer?

Akármilyen faramucinak is látszik ez a kérdésfeltevés, ez vált a komolyan vehető ellenzék Achillesz - sarkává.Mert abban nem látszik vita, hogy összefüggő rendszert épített ki Orbán és abban sem, hogy ezt minden ellenzéki elutasítja. Ha ezek után nem evidens, hogy a következő választásokon egy igen - nem szavazásról van szó az Orbán - rendszer sorsáról, az csak az MSZP-vel kapcsolatos, alapvetően eltérő tematizáláson alapulhat.

Lehet, sőt indokolt felemlegetni, hogy az MSZP és a Fidesz között hosszú időn át korrupciós mutyi folyt, lehet arra példákat felhozni, hogy az MSZP egyes körei is túlzott szerepet akarnak az államnak és hogy nem igazán őszinte a demokratikus pluralizmus és a jog feltétlen uralma melletti konzekvens elkötelezettségük. De vajon elég-e mindez ahhoz, hogy egyenlőségjelet tegyenek ezek között a jelenségek és a kompakt, összefüggő Fidesz - rendszer között? Korántsem, sőt ez az egyenlőség - tevés nevetséges is lenne, ha nem találkoznánk vele nap mint nap. Akik ezt hangoztatják, egyaránt lehetnek rosszhiszemű, kétes szándékú politikusok és idealista ködfalók. De ha makacsul ragaszkodnak ehhez az azonosításhoz, akkor velük az Orbán- rendszert konzekvensen leváltani akaróknak se szorosabb, se lazább politikai, netán választási együttműködése nem lehetséges. Jó lenne ezért ezt a témát egyszer és mindenkorra levenni a napirendről.

Akik látják, hogy az MSZP említett köreit ugyan ez a párt nem tudja kitenni a hajójából, másképp gondolkodnak, ha máshová helyezik helyzetmegítélésük hangsúlyát. Kiinduló pontjuk, hogy szóba se jön, hogy a "konzervatív" (értsük, ahogy akarjuk) szocialisták az euroatlanti integrációból kifaroló önálló rendszerre törekednének. Ennek korábban se adták semmi jelét (vagy akik igen, azok már nincsenek a pártban) és nem is lenne realitása, hogy a jövőben ilyenen törnék a fejüket. Természetesen azon az egységen belül, hogy együtt el akarják távolítani a jelenlegi hatalmat, rengeteg elvi, politikai és személyeket illető vita lehet és kell legyen az ilyen, meg olyan csoportok között. Bár a viták és harcok nem értelmetlenek és minimum többesélyesek, ám ami még ennél is fontosabb : egy majdani új kormányzás kényszerpályái, az akkor világ- és európai helyzet, valamint az ország akkori belső gazdasági és politikai viszonyai - sajnos, vagy nem sajnos - amúgyis alternatíva nélkülivé tesznek mai, amúgy fontosnak tűnő vitakérdéseket. Ezért egy ennyi bizonytalansággal terhelt jövőt értelmetlen dolog késhegyig menő programvitákkal próbálni előre lemodelezni. Nyilvánvalónak látszik, hogy a jelenlegi hatalom okozta károk részleges helyrehozása és az akkori napi kihívásokra adott válasz nem ad majd se időt, se lehetőséget az ország mégoly súlyos krónikus visszásságai, alapvető problémái egyidejű felszámolására. Ez tehát nem lehet ésszerű követelmény egy jövendő új kormánnyal szemben.

Mi következik mindebből? Egyrészt az, hogy már most el kell különülniük azoknak az erőknek, amelyek fő feladatuknak az Orbán - rendszer eltakarítását és a közös euroatlanti úthoz való visszatérést tekintik feladatuknak, szavazótáborukba vonva az eleve ellenzékieket a reményeikben súlyosan csalódott 2010-es kormánypárti szavazókkal és azoknak, akik valami harmadik út jegyében akarják egyesíteni az Orbán rendszer korábbi "alternatív"ellenfeleit és elbizonytalanodott híveit .Ha ez a - lehetőleg békés - szétválás megtörténik, az talán véget vet a mai terméketlen üresjáratoknak, "lépésismétléseknek". Mindkét tábor folytathatja belső útkeresésésével és akár éles belső vitáival együtt is a professzionalista felkészülést a kampányra. Minthogy arra, hogy kik ők és mit (nem) akarnak, - már nem kellene energiát vesztegetniök.

Kormányt alakítani pedig amúgyis a tényleges választási eredmények függvényében az új Parlamentben kell majd, nem pedig itt valahol, ott valahol, ahol négy-öt magyar összehajol. Ez utóbbiak legjobb esetben is csak lehetséges kínálatot, vagy kínálati részelemeket tudnak felmutatni azoknak, akikhez el tudják juttatni  tervezeteiket