Ha így alakult, nincs mit tenni, tudomásul kell ezt venni. De viszont konstatálhatjuk, - és ezt szembeszegezhetjük a pártokkal - hogy a fülkeforradalom óta nem tűnt fel a magyar politikai életben új, számottevő politikai tehetség.A bohócikrek számíthattak talán ilyeneknek, de ők csak egy pillanatot tudtak megragadni és utána szét is váltak, el is jelentéktelenedtek. Nem tűnt fel igazi új tehetség magukban a pártokban sem, noha a két, frakcióval rendelkező ellenzéki pártban volt mozgás a vezető posztokon, jelentek meg új arcok. Ennek a hiánynak két kézenfekvő magyarázata van. Az egyik, hogy a pártokon belüli iszapbirkózásban nem ugyanazok a személyes tulajdonságok a "nyerők", mint a nagyobb nyilvánosságban. A másik: a már birtokon belül lévők féltékenysége, rémülete attól, hogy náluk népszerűbb, megbecsültebb politikusaik vagy útitársaik kerüljenek előtérbe, ne adj isten, elébük.
A választások közeledtével ez akkora rövidlátás, önsorsrontás, hogy joggal vetik fel azt a gyanút, mint ha az ellenzéki pártok vezetőinek fontosabb lenne a parlamentbe, mint a kormányrajutás. Ha így van, az orbitális ostobaság. Talán nem igazán vonzó személyes perspektíva egy ilyen országrontó rendszer után kormányra kerülni, de továbbra is ellenzékben politizálni még kevésbé az és dőreség részükről még egy ciklussal későbbre képzelni kormányra kerülésüket. Aki így spekulál, az szinte biztosan eltűnik a politikai arénából, mert a közbeeső időszakról nem képzelhető el olyan forgatókönyv, amelyik továbbra is kimerevítené a mai politikai viszonyaikat. Nem beszélve a jobboldalról, amelyikre nem jellemző, hogy kivárásra lovagolna.
Ha viszont nem több éves kivárásra spekulálnak a mai ellenzékiek és nem csak ellenzéki szerepre készülnek, akkor kizárólag arra számíthatnak, hogy mindegy, kiket talál a változást akaró választó az ellenzéki pártok jelöltjei között, jobb híján úgyis rászavaz. Ez teljesen hibás számítás. Ugyanis bármilyen kudarc éri is a jelenlegi hatalmat a választásokig, van és lesz olyan jobboldali - szélsőjobboldali szavazótábor, amelyik biztosan elmegy az urnákhoz és leszavaz saját akkori jelöltjeire. Ez pedig akkor is veszélyes a mai ellenzéki pártokra, ha törzsszavazói - eszi, nem eszi, nem kap mást alapon - le is szavaznak rájuk. Ugyanis ez "jobb híján" korántsem érvényes a kiábrándult, pártokhoz nem kötődő potenciális szavazókra nézve, akik nem vonzó kínálattal találkozva egyszerűen otthon maradnak.
Ha a következő választások legfontosabb tényezője a pártok mozgósító képessége, - és az! - akkor ideje lenne annak, hogy a pártboncok már most elgondolkozzanak. Kell legyen bennük annyi önismeret, hogy ne becsüljék túl saját potenciáljukat se a kampányolásban, se a kormányozni tudásukról kialakult közvélekedésben. A kampányokban hiába vesznek igénybe külföldi tanácsadókat, eladni igazán csak jó vigécekkel és jó árut lehet. Ráadásul egyszerre kell központi és száz helyi jelöltben és kampányban gondolkodniok. Ezért sürgető lenne, ha módszeresen végigvizsgálnák azt a személyi állományt, amelyik az eddigi választásokon sikeres volt és akik az önkormányzati munkában jól bizonyítottak. Ezeknél el kell felejteni, hogy ki kinek az embere ma és kié volt a múltban és olyan pozícióban építeni fel őket országos, illetve helyi jelöltként, (urambocsá miniszterelnökjelöltként), amiben remélhetőleg szavazókat visznek az urnához. Ahol meg ilyen jelölt nem akad kellő számban, vagy egy adott régióban, ott a párt körüli szimpatizáns - és szakértői világból kellene leendő vonzó és sikert ígérő politikusokat találni.
Ne kerülgessük a forró kását: a három demokratikus ellenzéki pártról szól a mese. Mérete és múltja alapján elvileg az MSZP lehetne a legkönnyebb helyzetben. De csak lehetne. Ott a legerősebb ugyanis a pártoligarchia szerepe, az egymást kioltó belső koalícióké, amelyek képesek a legígéretesebb, potenciális húzóerőt jelentő tehetségek útját blokkolni. Ezen kellene túllépniük, ha komolyan veszik, hogy győzni akarnak. És persze bővíteniük is kell a belsők közül reflektorfénybe állítandó vonzó jelöltek körét a párt számára relatíve könnyen megtalálható nívós külsőkkel is.
A másik két párt közül az egyiket az alapító bázis, a másikat a túlsúlyos vezér húzza vissza. E pártok adott személyi állományából nehéz is új húzóneveket találni. Ezért nagy elhatározás és kiemelkedő kreativitás kell ahhoz, hogy újrafazonírozzák magukat. De ha sikerül, nagyot nyerhetnek vele.
Nem csak a mai rendszert határozottan leváltani akaró szavazóknak kell belátniok, hogy eséllyel csak a meglévő ellenzéki pártok közük választhatnak( v.ö. Ne számítsunk jelentős új párt megjelenésére Magyarországon 2012,szeptember 4.), hanem ezzel egyidőben ezeknek a pártoknak is lépést kell váltaniuk, hogy mozgósító erejűvé és meggyőzően kormányképessé tegyék magukat. Annál inkább így van ez, mert senki se tudhatja, hogy milyen fordulatokat, döntési helyzeteket hozhat a várható forró ősz. Kellene legyen ésszerű határa a pártboncok pozícióféltésének. Hogy lesz -e?
Remek elemzés! Minden megállapítása ül. D. J.
VálaszTörlésGyurcsány ma esti bejelentése után nem írhattam volna meg a bejegyzésemet. Természetesen fenntartom, amit írtam.
VálaszTörlésKét hónap se telt el, de a helyzet meg is változott, meg nem is. Nem lett az ősz forró, nem jött meg az eszük a pártboncoknak, de olajfa - szerűségként jelentkezett az E2014. Ez mozgást idézett elő párszázezer választónál, ijedelmet a kormánykörökben és testcseleket a pártboncok részéről. Ma megjósolhatatlan a folytatás és gyanítható, hogy ellenzéki áttörést csak az indukálhat, ha a nemzetközi piacoknál véget ér a forintot és a magyar állami hitelfelvételi lehetőséget segítő kegyelmi állapot.
VálaszTörlés