A vég kezdete

A rémséges utolsó hét kétféleképpen olvasható. Vagy  olyan erősnek érzi magát az uralkodó kamarilla, hogy már semmire se kell vigyáznia. Vagy úgy látja, már minden mindegy, tesszük, amit akarunk, aztán majd csak lesz valahogy.Felháborodás, megkérőjelezhető hihetőség, egyszer forró, másszor jeges  zuhanyok - kicsiség, amivel kár törődni.

Mert ugye lesz nemzetközi tiltakozás. Régóta van. Mondják, mondják, aztán csak elhagyják. Itthon is van néhány maradék liberálbolsi médium, az csap egy kis csatazajt, de ki hallja meg? Az a néhány hőbörgő, aki úgyis fröcsög, de abból a függönyön csak valami monoton zsolozsma szűrődik át a romlatlan fülekbe. Nem mindegy, hogy most éppen min hörögnek? Annyi átjön, hogy eseménydús ősz elé nézünk, de hát mi is éppen ezt mondjuk. A konkrétumokat meg most úgyse érti senki. Az igazi hatalmi hadállások a kétharmad bázisán meg sziklaszilárdak.

Na, azért lassan a testtel! Igaz, valójában itt semmi se új és régebben  minden ellenerőnek, ellenakciónak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. De biztos, hogy minden úgy megy majd most is, ahogy ment? Az ellenzék ugyan változatlanul erőtlenül mondja a magáét, de a magasztos elvi tiltakozásból ma már napok alatt oda jut, hogy Simicska szerepét keresi az értelmezhetetlen jelenségek mögött. Ez azért mégiscsak veszélyesebb.Az ellenzéki médiumok gondosan körbefont karanténban vannak, de most a váratlan és pittoreszk események hatalomnak kedvezőtlen beállítása időnként felbukkan a kormánypárti és a semlegesített médiumokban is. Belefér? A külföldi diplomácia és média ellenségesen beszél, ír. Így tette ezt korábban is. Nem léphet ez át korábbi határokat? Nem kelti fel  a magyar kormány elleni aktív ellenszenvet általában apolitikus nyugati átlagemberekben? Nem kapcsolódhatnak be a magyar kormány elleni hangulatkeltésbe olyan, az eddigitől eltérő természetű erők, mint az örmény diaszpóra? Nem fogja midez aktívabb ellenlépésekre serkenteni a kormányokat és egyéb befolyásos köröket? Itt van aztán a gazdaság. Volt rossz hír elég, a beruházások elapadtak, a forint árfolyama jojózott. Nem képes ez átlépni egy kritikus határt, ahonnan kis gesztusokkal már nincs visszaút? És ha a rossz gazdasági fejlemények felborítják a költségvetést, semmivé válik a hiány megfékezése, újra nő az államadósság, újrakezdődik  a túlzott deficit - eljárás és jön az EU-s pénzeket visszatartó szankció? És mindez érezhetővé válik a családok kasszájában?

Na meg itt van a sokat emlegetett közbeszéd. Azt mindeddig a hatalomnak sikerült tematizálni, vagy ha számára kellemetlen tendenciák mutatkoztak, kemény ellenakcióval túlkiabálni azokat. Most se várható, hogy az ellenzék tudna tematizálni a nagypolitikában. De sokkal veszélyesebb új jelenséggel szembesülhet a kormánypropaganda. A látványosabb fejleményekből lesüllyedt kultúrjavak formájában olyan legendák, toposzok terjednek szájról szájra, amelyek erodálják a kormány tekintélyét és az iránta megnyilvánuló  bizalmat - és ez ellen nincs semmiféle eszköze a hatalomnak. Akkor sem, ha ezek ugyanolyan hézagos logikájú manicheus elemeket tartalmaznak, mint  amilyen a kormánypropaganda. A hatalom készülhet arra, hogy a nem várt problémákat nagy pénzen kiépített erőszakkal fogja leküzdeni, de ez nem hatásos fegyver a megrendült bizalom ellen. Sőt, ettől kezdve bármit tesz a hatalom, azt a spontán közbeszéd rosszra fogja magyarázni.

Ez így együtt lavinává egyesülhet. Megelőzésére, megfékezésére olyan látványos politikai fordulatra lenne szükség, amit ez a hatalmi garnitúra sem nem akar, sem nem tud végrehajtani.Ez csak eszkalálni tud, belevetni magát az ismeretlenbe. De ehhez sem külső szövetségeseket nem tudott maga mögé állítani, sem anyagi erőforrásokat felhalmozni. Marad egyetlen mentődeszkájaként a további időhúzás: hátha váratlan külső fejlemények elvonják a figyelmet Magyarországról, hátha a különféle negatív tendenciák rövid távon nem egyesülnek lavinává.Volt már ilyen a viharos, balsors sújtotta magyar történelemben. Jól azonban sem a mindenkori uralkodó rend, sem a sokat tűrő szerencsétlen adózó nép nem jött ki belőle.