A lehetséges politikai forgatókönyvek sorában gyakorta felbukkant az a lehetőség, hogy a választók közönyét egy üstökösként felbukkanó új párt fogja áttörni. Ki lehet jelölni hiányzó párt helyét mind a jobbközépen, mind a balközépen. A múlt év végén mutattak jelek az egyik, a Schmitt - ügy kapcsán a másik lehetőség valóra válására. Mára ezek a lehetőségek láthatólag elenyésztek. Kizárni természetesen nem lehet, hogy váratlan események váratlan erőket is a felszínre hoznak. De valószínűnek azt kell tartanunk, hogy a soronkövetkező (vagy akár rendkívüli) választásokon a már ismert erők fognak küzdeni a voksokért, esetleg némileg megváltozott személyi összetételben.
A közvélemény politizáló része ezért jobban teszi, ha újragondolja saját pozícióját. Eddig a módi a létező erők súlyos - többnyire jogos - kritikája volt, mind politikai, mind erkölcsi tekintetben nagyon finnyásan. És lépten - nyomon követelmények hangzottak el egy leendő kormány összetételével, programjával, politikájával kapcsolatban. Ezzel a maximalizmussal a létező pártok nem tudtak mit kezdeni, ezért megmaradtak a saját ismert formuláinál, mantráinál, rögeszméinél. Ugyanígy lepattantak róluk az összefogásra felszólító türelmetlen követelések is. Ha kissé empatikusabban tekintünk rájuk, akkor ezen nem is lepődhetünk meg.
A párthoz nem kötődő politizáló magánemberek, ha le akarják váltani a jelenlegi hatalmat, meg kell barátkozzanak azzal, hogy az adott készletből kell majd választaniok. Nem kell ma abba belenyugodniuk, hogy a mai pártok pont olyanok maradnak a választásokig, amilyenek ma. De kívülről hatni egy pártra csak olyan személyek/csoportok tudnak, akik egyben kilátásba helyezik támogató szavazatukat is.
Az ősz tartogathat súlyos kataklizmát Magyarország számára, amikor nem a következő választásokra irányul a közfigyelem. De ha ilyen nem következik be, akkor jó volna, ha mennél többen mérlegelnék a prokat és a kontrákat, hogy melyik létező pártban fedezik fel annak lehetőségét, hogy a súlyos állapotban lévő országot eredményesen kormányozni tudja az európai típusú demokrácia helyreállításának céljából. S ha magukban választottak, erre a pártra szabva támasszanak vele szemben olyan követelményeket, amelyhez az adott pártnak, vagy egyes irányzatainak van valamilyen affinitása és lehetősége is ezeknek a követelményeknek legalább részleges befogadására. Ha ilyen meggondolásból a pártok új támogatói tűnnek fel a nyilvánosságban, oldhatják a nem politizálók vonakodását is attól, hogy egy majdani választáson ezekre az ellenzéki pártokra szavazzanak. Ellenkező esetben a steril normativitás lehet Istennek tetsző, de vajmi kevéssé szolgálhatja a mai rendszer leváltását.
Tavaly szeptember 4.-én rossz jósnak bizonyultam. Másfél hónappal később Bajnai bejelentkezett a politikába és ezzel megbolygatta az addigi pártpolitikai viszonyokat. De terve nem egy pártalakítás volt, hanem egy ernyőszervezeté. A pártok ehhez nem voltak partnerek. Az LMP inkább felszámolta önmagát, mint önálló erőt, az MSZP pedig ragaszkodott a vitathatatlan vezető szerephez. Újabb fél év kellett ahhoz, hogy egy szokatlan alakzatú párt, illetve pártszövetség létrejöjjön. De létrejött. Ezzel betöltötte azt az űrt, ami a magyar pártválasztékban tátongott: olyan elkötelezett ellenzéki párt, amely adott esetben hajlandó választási szövetséget vagy koalíciót kötni a szocialistákkal, de nem azonos velük, sem nem egyszerű "útitársuk". Azzal viszont, hogy megszűnt ez a lyuk a választékban, minden más párt és pártcsira elvesztette a funkcióját, amely az MSZP és a politikai centrum között definiálja önmagát. Ha nem hagy fel időben a kampányolással, csak elvesző szavazatokat tud produkálni.
VálaszTörlés