Az amerikai elnökválasztási harc azzal vált nyílttá, hogy a republikánus Romney sikeresen bement a politikai középre. Ennek eredményeképpen nincsenek markáns politikai alternatívák, melynek mentén kellene a választópolgároknak valamelyik jelölt mellé állni. E miatt az ingadozó szavazók erősen szubjektív alapon dönt: ki hogy szerepelt az első elnökjelölti vitán, melyik figura kelt "elnökibb" benyomást, inkább a folyamatosságot, vagy inkább a változást preferálja-e, mennyire hat rá a negatív kampány, hogyan ítéli meg a két jelölt szereplését egy olyan, befolyásolhatatlan természeti csapás ügyében, mint a Sandy hurrikán.
Mindez azzal a következménnyel jár, hogy se az USA, se a külvilág nem kell számoljon a következő rövid periódusban markáns változásokkal a politikai vonalvezetésben. Ez mindenképpen hasznos abban az esetben, ha váltásra kerül sor: a hivatalban lévő elnök egy kényes periódusban nem válik olyan mértékben "béna kacsává", mint válna, ha markánssá vált volna a két párt között a politikai harc. De hasznos a középen találkozás egy váltás esetén a következő periódusra nézve is, amikor éppen csak feláll az új adminisztráció és még nincs "bejáratva". De ugyanez hasznos belpolitikailag abban az esetben is, hogy ha az elnök, a szenátusi és a kongresszusi többség nem azonos politikai párthoz tartozik.
Ám nem csak otthon, hanem szerte a világban is árgus szemekkel figyelik az USA elnökválasztásának kimenetelét. Egy bizonytalan helyzet biztatást jelenthet olyanok számára, akik kockázatos lépést fontolgatnak abban a reményben, hogy nem kell azonnali amerikai válaszra számítaniok. Egy békésebb, kétpárti megállapodásokra alkalmasabb helyzet nem kínálja fel az USA szembehúnyását. Az Európai Unió számára is fontos impulzus, hogy markáns politikák csapnak-e össze Amerikában, vagy kicsik a különbsége, minthogy Európában egyre vegyesebb a kép, hogy a fontos szereplők melyik politikai családhoz tartoznak, A konszenzust segíti, ha a tengeren túl sem hevesek a pártharcok. S ez épp most kritikus kérdés, amikor az EU-ban "sorsfordító" döntéseket kell meghozni, amikor a tagországok érdekei motiválják első sorban az ellentétes álláspontokat. Ilyen helyzetben zavaró tényező lehetne egy az USA-ból "begyűrűző" politikai - ideológiai csata. Mint láttuk, ezzel nem kell számolni.
Természetesen az, hogy az USA-ban az elnökjelöltek tartották magukat az aranyszabályhoz, hogy a kampány utolsó szakaszában középre kell húzódni, nem jelenti azt, hogy ne lennének egyes tekintetben markáns politikai különbségek a két nagy párt között. Ezek hosszabb távon ki is fognak hatni mind az amerikai bel-, mind a külpolitikára. S ezekkel a különbségekkel világszerte tisztában vannak a jól tájékozott körök. A maguk ítélőképessége és vérmérséklete függvényében számolnak is vele. Ám a különbségek tényleges érvényre jutása rengeteg előre nem látható tényezőtől függ. Így a politikai bölcsesség azt diktálja, hogy célszerűbb külföldön az USA-t egy nyugodt pályán haladó óriáshajónak tekinteni, mint hazardírozni annak feltételezett irányváltásaira számítva.
A természeti katasztrófa által megszakított kampány végig nem adott lehetőséget arra, hogy ideológiai, vagy más markáns politikai opciók kerüljenek előtérbe. Az is valószínű, hogy a szavazatokat nem elsősorban az individuális érdekek fogják motiválni.
VálaszTörlés