Nomina non sunt odiosa

A 2010 utáni politikára jellemző, hogy hatalmon kívülről szinte kivétel nélkül mindenki titkolta, hogy aspirál az első helyre a magyar politikában. Ez a jobboldalon nagyon is indokolt: Orbán riválisának lenni saját köreiben veszélyes mesterség. Így nem is indultak meg találgatások, hogy a jelenlegi kormánytöbbséget ki is tudná másképp, jobban vezetni. Az hogy a Jobbiknak viszont van vezetője, az mit sem játszik a képben. A főáramlatban ugyanis senki nem lát benne olyan figurát, aki adott esetben az országot is elvezethetné. Arra viszont mindenkinek jó Vona, hogy személyében felelőssé tehetik bármiféle radikális jobboldali atrocitásért, ami az országban előfordul,

Más a motívum az ellentétes oldalon. Ott 2010-ben a legnagyobb pártban a borítékolható vereség ellenére hármas minőségben is vállalta a gazda - szerepét Mesterházy Attila (mint pártelnök, mint frakcióvezető és mint miniszterelnök-jelölt). Míg benne senki se látta igazán a posztokhoz nélkülözhetetlen első ember alkatot, az áldozati bárány szerepre kiválóan alkalmasnak tartották. Ezt eljátszva még mindig adva volt a soron következő hálátlan feladata: kezdeni valamit Gyurcsánnyal, akiben kétségtelenül megtalálható az első ember alkat számos kelléke, de előélete miatt nem aspirálhatott sem az MSZP elnöki posztjára, sem a miniszterelnökségre. Mindenki úgy érezte, hogy ez ebben a pártban "kétfejűséghez" fog vezetni, mígnem Szanyi Tibor képében még egy önjelölt is feltűnt a színen, igényt tartva a pártelnöki posztra. A harc tárgya hivatalosan nem a posztokon való marakodás volt, hanem a "párt megújítása".Mindezeket a harcokat Mesterházy példásan megnyerte: Gyurcsányt kiszorította a pártból, Szanyit legyőzte és tett olyan lépéseket, amiket ő a párt megújításával azonosít. Sikerei ellenére a nagyobb nyilvánosság előtt nem vált evidensen első emberré. Ezért lebegteti is, hogy vállalni akarja-e ismét a miniszterelnök-jelölt szerepét, vagy alkalmas időben mást javasol erre a posztra pártján belülről vagy kívülről. Ezzel csak az a baj, hogy belső jelölt felépítésétől ódzkodik, mert ezzel saját magának is riválist teremtene, kívülről meg az egy "félpolitikus" Bajnain kívül csak olyan valakit emelhetne be a politikába, akit neki magának kellene felépítenie - esetleg pártja egy részének ellenzésével. Ehhez az idő egyre fogy.

Az MSZP-ből kivált DK kis taglátszámú és szavazótáború vezérpárt lett. Gyurcsány maga többször kijelentette, hogy a közeljövőben nem akar miniszterelnök lenni. Így ők csak kritikusai tudnak lenni egy ellenzéki "vezér" kiemelkedése körüli harcoknak, aktív szereplői aligha. Ráadásul Gyurcsány tömeges választói elutasítottsága miatt a támogatottjait mindig a "Piszkos Fred effektus" is fenyegeti.

Az LMP egy adott politika szülöttje: azé, amelyik még a szocialista (-liberális) kormányzás idején az ismert "két pogány közt egy hazáért" képletet akarta adaptálni bázisdemokrata előadásban, valamelyes zöld karakterisztikummal. Valójában Sólyom elnök számára teremtettek volna politikai bázist, amit Schiffer, (kerülve a pártban az első ember formális pozícióját,) elég jól kézben tudott tartani. A kiinduló feltételek azonban sorra megváltoztak: a kormány mást jelölt köztársasági elnöknek Sólyom helyére, Orbán egy új, az LMP számára elvben elfogadhatatlan rendszert épített ki, az elhúzódó gazdasági válság pedig nem adott esélyt a zöld politika vonzóvá tételére. Maradt a bázisdemokrácia, amely gátja minden markáns politikai váltásnak, de a párton belül is felőrlődött az alapításkor kiemelkedő súlyú Schiffer személye, akiben sok minden meg van, ami tipikus első emberré tehet valakit, de itt erősebb a másik oldal, megosztó személyisége többeket taszít, mint amennyit vonz. Más tipikus első ember viszont ebben a kollektív politizálás mellett hitet tevő pártban nincs.

A sikeres ellenzéki tüntetés - szervező civil mozgalmak közül a Milla mindeddig hangsúlyosan személytelen volt, a Szolidaritás viszont abból a civil - mozgalomból alakult ki, amelyet.a sikeres "bohóc - ikrek" vezettek. Az ikerpár szétválását ez a tábor nagyon megsínylette és a közülük nagyobb politikai tehetség Kónya Péter még most is keresi igazi szerepét. A Millából most lett egyesület, a személytelenségből Juhász Péter emelkedett ki - erősen vegyes hatást váltva ki. A jövő kérdése, hogy politikusként valamelyikük komoly arccá, tényezővé tud-e válni.

Kisebb önjelölt pártocskák, csoportocskák ugyan ezen kívül is jelentkeztek, de ezeknek nincs politikai jelentősége. Jelentős új, eddig ismeretlen erő felbukkanása a semmiből viszont manapság óriási meglepetés lenne - ez szinte kizárható. Így, végigtekintve az ellenzéki mezőnyön se a magyar választó, sem a magyar fejleményeket követő külföld - noha keresné - nem találja Orbán sikeresnek tűnő kihívóját, vagy olyan személyt, aki egy kitörő gazdasági káosz esetén a hajó kapitányi hídjára állhatna.

És itt jön a képbe a "nemzeti tartalék" Bajnai Gordon. Pártonkívüli, bebizonyította, hogy első emberként is megállja a helyét (igaz, speciális körülmények között) és a nemzetközi politika és a pénzvilág is ismeri, bízik benne. Alapítványa számos komoly anyagot dolgozott ki, amelyet egy jövendő kormányzás hasznosítani tud, tehát nem lehet megkérdőjelezni, hogy van saját, mások által is ellenőrizhető politikája. Rájött - vagy hívei meggyőzték erről - hogy nem várhat tovább erős politikai csoport hívó szavára, neki magának kell bejelentkezni aktív politikai szerepre. Ezt a nemzeti ünnepen rendezett gyűlésen fogja megtenni, nagyobb hallgatóság előtt, egyelőre ismeretlen tartalommal.

Sok múlik a debutön. Adhat neki szárnyakat, de rögtön le is fékezheti. Ám akár így lesz, akár úgy, egy ellenzéki kalapot már bedobnak a küzdőtérre, ami új minőségi helyzetet jelent a de facto megkezdődött választási kampányban. Az is biztos, hogy mind a hatalom oldaláról, mind az ellenzék és a média részéről rengeteg ( közte lejárató) támadásra számíthat Bajnai. Ha ezt állja, megerősödik, ha nem, elbukik. De mostantól mindenki megtanulhatja, hogy immár NEVEK kellenek. Mindenki, akit egy szervezet maga fölé emel, arccal kell rendelkezzék, csakúgy, mint aki saját elhatározásból dobná be a kalapját ezután. Teljesen hibás Mesterházy hivatkozása arra, hogy az MSZP 1994-ben miniszterelnök megnevezése nélkül, 2002-ben pedig késői megnevezésével nyert választást. Más idők voltak akkor, pártokban gondolkoztak a választók, más volt az ellenfél és tudni lehetett, milyen szabályok szerint fog lefolyni a választás.

De honnan támadhatnak hirtelen nevek? Szűk bázisból, mert az ismertségüket tekintve még véletlenül sem indulhatnak a nulláról, ha a politikán kívülről jönnek, mindenképpen politikai arcot kell mutatniok és egyben alkalmasságot az első ember feladatkörének sikeres betöltésére. Két nagyobb csoportra gondolhatunk: a szakemberekre és a polgármesterekre. A szakembereknél adott lehet az országos ismertség, de kétséges a komplex szerepre való alkalmasság. A polgármesterek bizonyíthattak első emberként egy sokoldalú feladatokat adó terepen, de országos megismertetésük és elfogadtatásuk igényel nagy erőfeszítést, akár párt jelöli őket, akár maguk jelentkeznek. Nemzetközi ismertsége és elfogadottsága csak igen kisszámú polgármesternek van. És rajtuk kívül természetesen itt van Mesterházy is, aki ugyan bedobhatja most már a kalapját, de nem tudhatja, hogy nem fognak-e lőni rá olyanok is, akikkel eddig jól boldogult mint szövetségesekkel, vagy jól tudta őket semlegesíteni. Így számára dupla vagy semmi játék lenne a mostani "beszállás" : lehet ő Orbán (sikeres, vagy sikertelen) kihívója, de ezzel egyidejűleg kockáztatja is kivívott biztos vezető helyét a pártjában.

Vagyis Bajnai a mostani szakaszban lépéselőnnyel indul. Hogy aztán növelni tudja-e előnyét, vagy megbotlik, az a jövő titka. De a névtelenség ideje az ő bejelentkezésével lejárt.