2012. október 2., kedd

A politikus, meg a választói a válaszút előtt álló Európában

Korunkban a politikusok megítélése meglehetősen  alacsony szinten áll - itthon meg kiváltképpen. Számtalan szempontból lehet ezt elemezni, magyarázni, de úgy, hogy maguk a politikusok jól jöjjenek ki belőle - aligha. Van azonban egy erős érv a politikusok védelmében is: ők attól politikusok, hogy a választók megválasztották őket. Tehát vissza lehet dobni a labdát, hozzátéve, hogy a választók elvárják, hogy becsapják őket, különben nem adják a szavazatukat. Ebben sok igazság van, de az nyilvánvaló, hogy azért ezzel nem lehet a politikusok számláját kiegyenlítettnek venni. Sok mindenre ez nem mentség. Az már inkább javukra írható viszont a politikusoknak, hogy jól - rosszul olyan problémákkal is birkóznak a színfalak mögött, amikről megválasztásukkor szó se volt és nem is lehetett.

Az állampolgárt a politikusi hazugságoktól elvben megvédhetné a szabad média. Nem védi. Egyfelől ott a tulajdonos a maga érdekeivel, ezért nemcsak kiszolgálja a közönségét (jobbára lefelé nivellálva), hanem teremti, formálja is a nézői - hallgatói - olvasói igényt. És az átlagnéző - akár a politikustól - a médiától is alapjában "jó híreket" akar hallani. Ez különböző mértékben mindenütt igaz - nem is érdemes külön kitérni a honi, hatalom által kézben tartott médiaviszonyokra.

Igazmondásra maradnának a különféle független szakemberek. Itt is el lehet azonban mondani, hogy számottevő részük csak korlátozottan független, s azt, is hogy miért. De ha valóban független, akkor is csak a média szűrőjén keresztül jutnak el gondolatai széles közönséghez, eleve befolyásolva, hogy miből lesz közbeszéd és miből nem.  Ha nem is feszítjük a végsőkig a független szakemberek véleményei esélyeinek korlátozott voltát arra, hogy sokak gondolkodását nagyban befolyásolják, van két további, immár objektív tényező, ami kipótolja a szűrés mindenhatóságának  hézagait. Az egyik, hogy az egyik szakértő ezt mond, a másik meg azt, így eleve nem képezhetnek gátat a politikusi és médiabeli véleménymanipulációval szemben. A másik tényező meg az, hogy a gondolkodóbb információ - fogyasztó ugyan szintén jó hírekre éhes, de azért azt is tudja, hogy nem olyan szép a leányzó, mint szeretné, vagy amilyennek beállítják. Így az erősen kritikus szakemberi megszólalások ugyan tárgyat adnak rosszérzéseinek, jelzik nagy változások várható bekövetkezését, viszont meg is nyugtatják: mások is tudnak a létező vagy fenyegető bajokról, tehát nem kell önmagát ezzel tovább gyötörni.

Végül, de korántsem utolsó sorban beleszól a politikus és választói kapcsolatába az a sok minden, amit együttesen "gazdaság"-nak nevezünk, és amiben a perszonifikált és a személytelen erőhatásoknak egyaránt fontos szerepe van.

Mindebben semmi új nincs. Szóba hozása most azért aktuális, mert Európa válaszút előtt áll. Ezt úgy nagyjából mindenki látja. Nincs azonban egység sem a probléma komplex azonosításában, sem a jövő lehetséges, illetve kedvezőnek tartott modeljei tekintetében. Ez magyarázza egyrészt azt, hogy a döntések nagyon lassan, nehézkesen születnek, másrészt, hogy a különféle körök véleményei közt nagyok a különbségek. A kihívásokra ennek ellenére garantáltan meg fognak születni a válaszok vagy merész döntésekkel, vagy azok elmaradásával, vagy pedig az egymást keresztező szándékok kölcsönös vereségével. Amibe persze az állampolgárok is beleszólhatnak spontán, az intézményrendszert megkerülni próbáló reakcióikkal .De mindez a fentebb vázolt erőtérben fog történni - hiszen máshol nem történhet. Kivéve, ha beáll a káosz, de hát az is egy fajta válasz a feszítő problémákra.

Azt azonban soha se felejtsük el, hogy Magyarország napjainkban - más.A fenti viszonyok itt csak torzultan érvényesülnek. De a majdani európai fejlemények - így, vagy úgy - egy ilyen földrajzi - geopolitikai helyzetben lévő országot nem kerülhetik el.

3 megjegyzés:

  1. http://www.project-syndicate.org/commentary/ecb-euro-bundesbank-weidmann-merkel-draghi-by-joschka-fischer

    VálaszTörlés
  2. "almost all taboos that existed after the eruption of the crisis have now been abolished. Most were established at German instigation, but now they have been removed with the German government’s active support.
    It is an impressive list: national responsibility for bank rescues; the sanctity of the EU treaty’s proscription of bailouts for governments; rejection of European economic governance; the ban on direct government financing by the European Central Bank; refusal to support mutual liability for debt; and, finally, the transformation of the ECB from a copy of the old Bundesbank into a European Federal Reserve Bank based on the Anglo-Saxon model. What remains is the rejection of Eurobonds, but that, too, will ultimately disappear."

    VálaszTörlés
  3. Ez kétségtelenül nagyon fontos, de szakkérdés. A kötelező "hazugság" szintje eleve máshol van még a szűk elitsajtó számára is, mint a tömegmédiánál általában. De az "almost all" még ebben az esetben sem jelenti a "technikai" kérdések mögött meghúzódó nagypolitikai implikációk szabad cincálását.

    VálaszTörlés