Közhely számba megy, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon minden országgyűlési választás proteszt - szavazás volt valami vagy valaki ellen. Ez azonban - bármily meglepő - nem zárja ki, hogy a győzelemhez a jövendő miniszterelnök szexepiljére is szükség volt a választói körében. Meglepő, mert Antallt nagyon kevesen ismerték abban az időben. Ám nem tagadható, hogy a "nyugodt erő"-t ajánló hangulatfordító plakátot az ő arca - és csak az övé! - hitelesítette. Meglepő, mert a következő választásokon Horn Gyulát az ellenfelei mindennek látták, csak szexepilesnek nem. Ráadásul a kampányban nem is volt megnevezve miniszterelnök - jelöltként. Mégis ő nyerte meg azok szívét, akik a kádárista kisember - politikára akartak szavazni és ehhez harcos - karcos, erős akaratú politikusban keresték a garanciát. A következő választásokon Orbán már túl volt egy népszerűségi csúcson, a jobboldalon sokan voltak még bizalmatlanok vele, de éppen az udvarias, tisztelettudó viselkedése a Hornnal való vitájában vonzó párja lett a vidéken perverz szexepillel rendelkező exhibicionista Torgyánnak. Meglepő a soron következő Medgyessy szexepiljéről beszélni, mert a kampány során inkább az ügyefogyott odatévedtet láthatta a nagyközönség. Ez nem is lett volna vonzó, ha nem egy magas, jólöltözött finom, jóhiszeműnek tűnő úriember került volna szembe az enyhén szólva nem ilyen Orbánnal. A Gyurcsány kampány - vonzerejét egyszerre adta az, amiben hasonlított és amiben különbözött ellenfelétől. Hangsúlyozottan: a kampányban. Néhány hónap múlva szép számmal olyanok is vevők lettek a démonizálására, akik tavasszal még rá szavaztak. A legutóbbi választáson pedig Orbán a csodatévő pózában kampányolt, gondosan nem ígérve semmi kézzelfoghatót. De alkalmat adott rá, hogy mindenki belelássa, ami szívének kedves, azt sugallva, hogy ő aztán azt meg is tudja csinálni, ha kellő felhatalmazást kap.
Az azóta eltelt időnek egyik fő jellemzője volt, hogy az ellenzéki pártok nem csak politikailag voltak tétovák, hanem nem is foglalkoztak azzal, hogy politikai szexepillel rendelkező "címerállatokat" mutassanak fel. Ezzel ráerősítettek a reménytelenség hangulatára. Hagytak teret a civil mozgalmaknak, hogy vezérfigurákkal vagy tüntetési házigazdákkal versenyezzenek a pártvezetőkkel. Ebbe a közegbe lépett be jókor és jól Bajnai. Ha valakire korábbi közszerepléseiben nem volt jellemző a mozgósító erejű szexepil, az ő. Nem is ilyen imázsra törekedett. Most részben váltott, részben Orbán ellen fellépve érvényesülni látszik a Medgyessy - hatás: vonz a kontraszt.
Ez azonban a mostani pillanatra igaz. Egyáltalán nem biztos, hogy ez kitart a következő másfél évben is. Ha a pártok következetesen ellene dolgoznak, akkor aligha tart ki. Ráadásul nem is kell ilyen ellenszél, ha kifullad a kezdeményezés, ha Bajnai nem tud folyamatosan hatni a ráció mellett a zsigerekre is. Sikeres belépése a politikai arénába azonban mindenképpen rá kellene ébressze a pártokat, hogy nekik is félre kellene tenni a pártjuk belső erőviszonyainak alakítására koncentráló politizálásukat, mert nem a párttagok, hanem az urnához ténylegesen elmenő választók döntenek minden párt politikai jövőjéről. A vágyott siker pedig ilyen, vagy olyan karakterű, de az adott pillanatban politikai szexepilt mutató főszereplők nélkül hiú remény.
A miniszterelnöki szexepil kérdéséhez hozzá kell még tenni valamit. A korábbi jelöltek vagy egy-egy párt első számú vezetői voltak, vagy, ha nem, akkor is egy meghatározott párt jelölte őket. Most - noha Bajnai nem deklarált miniszterelnökjelölt - más a helyzet. Három egyesület összeállásából létrejövő leendő egyesület nevében lépett a nyilvánosság elé, mint első az egyenlők között. Ez új formáció. Megjelenése értelemszerűen belezavart a pártok tervezett, vagy már meg is kezdett választási felkészülésébe. Minthogy a pártok ereje ma egy választási győzelemhez gyenge, egymással való összefogási készségük pedig erősen kétséges, nyilván úgy gondolták, hogy a kampány során fogják kibővíteni szavazói bázisukat. Ebben ők lesznek majd a kezdeményezők és a dolgok (a választójogi törvény és a lakossági támogatottságuk ) alakulásától függően fogják kiválasztani alkalmas időpontban miniszterelnök-jelöltjüket. Ez az MSZP esetében akár Bajnai Gordon is lehetett volna, ha úgy adódik. Az Együtt2014 színrelépése után újra kell írni az elképzelt forgatókönyveket. Ez nyilván nem tiszta öröm az eddigi kampánytervezőknek. De tetszik-nem tetszik nem kerülhető ki. Minthogy eddig valóban nem volt érdekük a pártoknak, hogy lapjaikat idő előtt felfedve személyiségekkel álljanak a leendő választók elé, most alighanem meg kell gondolniuk, hogy érdekérvényesítésük nem kívánja-e meg, hogy felmutassák soraikból a szavazatszerzőket, a politikai szekszepilre esélyeseket.
VálaszTörlés