Bajnai minden értelmiségi típusú megítélő szerint sikeres bejelentkezésével megváltoztatta a demokratikus pártok eddigi helyzetét és döntéskényszer elé állította azokat. Eddig lehetett önállóan készülni egy következő választásra, vagy képzelődni erről. Lehetett a jövőre hárítani a miniszterelnök megnevezését. Lehetett lebegtetni, hogy kikkel akarnak - saját vezetésük alatt - együttműködni a választásokon. Lehetett sajátos politikai karakterisztikumot választva kikacsintani a "közép" felé. És lehetett a külön készülődésre hivatkozva szolidaritásra kényszeríteni a pártokon belüli eltérő irányzatokat. Természetesen mindezt ezután is lehet csinálni, de ennek tartalma óhatatlanul megváltozott. Mostantól a másokra tekintet nélküli pártalapú készülődés szembenállást jelent a magát középre pozicionáló mozgalmi együttműködéssel. Ezáltal még nagyobb hangsúly kapna az egyedül készülődő párt programjának egyedi, speciális mondandója, tehát nehezebbé válna az erre nem fogékony más választók megszólítása. Aligha lehetne soká kitérni a párt miniszterelnökjelöltjének megnevezése elől sem, mert különben e tekintetben a valakivel senkit se állítanának szembe. De mindenekfölött: a különút fenntartása kiváltaná azt a nyílt vádat, hogy ezzel a jelenlegi rendszer lehetőségeit javítják, rontva a kormányváltás esélyeit. Még akkor is kivédhetelen ez a vád, ha a párt korifeusai úgy ítélik, hogy speciális mondandójuk olyan szavazókat képes megszólítani, akiket a most létrejött Mozgalom bajosan tud majd.
Ha a külön készülődés deklarált vagy de facto látványos folytatása a korábbinál előnytelenebb helyzetbe hozza a (parlamenti) pártokat, az se válna előnyükre, ha mindjárt kinyilvánítanák csatlakozási szándékukat egy még kiforratlan mozgalomhoz. Az ésszerű magatartás részükről a többféle jövőbeni opció lehetőségét nyitva hagyó verbális reagálás lenne.Ki lehet várni, hogy mozog a közélet a következő hetekben és hogyan reagálnak az új helyzetre a saját pártjuk különféle irányzatai.Továbbá mindenképpen az lenne az ésszerű magatartás, ha a színfalak mögött mennél hamarabb tárgyalni kezdenének az új mozgalom vezetőivel. Akik ugyanis akár a legnegatívabban ítélik is meg a pártvezetők közül partnerré emelt potenciális szövetségesként a Mozgalom vezetőit és többtízezres táborát, el kell, hogy gondolkozzanak: vajon ugyanezek ellenfélként is olyan keveset tudnak-e ártani pártjuk kampányának?
Ha az MSZP-nek, mint pártnak fogas kérdés, hogy hogyan reagáljanak a Mozgalom létrejöttére, még pikánsabb a pártelnök személyes helyzete. Ő államtitkár volt azokban a kormányokban, amelyekben Bajnai miniszter és ő volt az a frakcióvezető, aki folyamatosan biztosította a Bajnai kormány számára a parlamenti többséget. Bírálhatja ugyan ilyen, vagy olyan szempontból a Mozgalmat, vagy annak egyes megnyilvánulásait, de alapjában nem fordulhat vele szembe, nem minősítheti együttműködésre alkalmatlannak, mert akkor azonnal kellemetlen formában szegezhetik szembe vele saját múltját. Annál könnyebben érvelhetnek nyíltan is az önálló politizálás mellett azok az MSZP-politikusok, akik kezdettől egy markáns baloldali fordulatban látták a sikeres jövő lehetőségét. De minthogy ezzel nem arattak sikert pártjukon belül, markáns fellépésük óhatatlanul kiváltaná a párt mérsékelt, középre nyitni akaró vezetőinek nyílt színrelépését is, amivel aztán ismét vége lenne az egységes párt fikciójának.
Nem könnyebb a frakcióval rendelkező parlamenti pártok közül az LMP helyzete sem a most kialakult helyzetben. Elvileg számukra Bajnai személye jó lehetőség lenne a korábbi tömb - politizálás elleni elkötelezettségük ismételt demonstrálására. Ám hogy a náluk sokkal nagyobb mozgósító képességgel rendelkező Milla is a Mozgalom része, vajmi nehézzé teszi az intranzigens reagálást. Ugyanis választópolgár legyen a talpán, aki érdemi különbséget tud tenni az LMP és a Milla Egyesület politikai szövegei között. Nem nehéz elképzelni, hogy az amúgyis köztudottan belső harcokat vívó LMP-ben a Mozgalomhoz való viszony újabb viszály forrása lesz.
Nem láthatunk a jövőbe, de azt azért nagy biztonsággal kimondhatjuk, hogy az Orbán rendszer ellenzéke helyzetében 2012 okt. 23.-a, a Mozgalom megalakulása új fejezetet, új lehetőségeket nyitott. Hogy ebből mi valósul meg, mennyiben jelenti ez egyszer és mindenkorra a központi erőtérre politizálás végét, az a Mozgalom prominensein és támogatóin múlik elszántságban és kreativitásban egyaránt.
Debreczeni József ide szánt megjegyzése:
VálaszTörlésMerőben új helyzet, valóban. Nemcsak a DK és az LMP áll az előtt az alternatíva előtt, hogy vagy csatlakozik vagy eltűnik a süllyesztőben (az előbbinek a csatlakozás semmi gondot nem okoz; az utóbbiért meg nem ejtenék könnyet), de lényegében az MSZP helyzete se más. Ők talán nem tűnnének el csak úgy a semmibe, de a mostantól gyökeresen átalakuló közhangulatban arra a sorsra juthatnak, mint a Fidesz 1992-94 között, miután kívül maradt a Chartán. Messze a legnagyobb támogatottságú párt volt, 40% fölött, s a végén épp hogy becsúsztak a parlamentbe (7%). Az MSZP persze sokkal beágyazottabb, mint a Fidesz volt, ám a mai választási rendszer könnyebben kiejthet egy összezsugorodott pártot, mint az akkori. Debreczeni J.
Én is nagyon örvendek, és egy nagyot hörpentek! Remek volt a tüntetés, felemelő volt Bajnai, Tamás, Kónya és Juhász is, és végre az összefogás reménye is felcsillant. Még meg is könnyeztük B. és TGM szavait.
VálaszTörlésUngváry Rudolfot méltatlanul kihagytam a felsorolásból, pedig ugyancsak kitűnő volt. Bocsánat, tőle.
VálaszTörlésWinkler Lajos ide szánt megjegyzése:
VálaszTörlésAnyázás helyett végre megjelent az őszinte párbeszédre hívó szó. A legfontosabb kérdés csak az, hogyan reagál erre a másik fél. A legrosszabb változat Örkény In memoriam dr. K.H. G. című egypercesében olvasható