Fals krahácsolás

A semmittevéssel párosuló sérelmi beállítódás elterjedt magyar magatartásforma. Ne tévedjünk: az utóbbi száz évben tényleg voltak nemzeti és társadalmi sérelmek, amelyek kihatottak mind az ország, mind állampolgárai lehetőségeire. A sérelmi beállítódás azonban egyrészt nem akart tudni arról, hogy egyik-másik sérelemben az áldozatnak is meg volt a maga szerepe, másrészt arról sem, hogy ezek a sérelmek olykor egyidejűleg azokat is értek, akiket a propaganda a magyar sérelmek okozóiként azonosít.A sértettség, mint alapbeállítódás indok volt arra, hogy sokan ne igyekezzenek aktívan kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek így is nyitva álltak, vagy legalábbis próbálkozni lehet (lehetett volna) a lehetőségek tágításával. E helyett másokat figyelve azok minden vélt, vagy valóságos sikerét méltatlankodással lehetett és lehet fogadni, amely menlevelet ad a passzivitásra is.

A rendszerváltás következményei tömegesen okoztak sérelmeket is, de egyidejűleg a lehetőségek széles skálája előtt megnyitották az utat. Az individualizált és versenyhez nem szokott lakosságnak csak egy kis része élt olyan lehetőségekkel, amelyek egész létformájának megváltoztatásával jártak volna. A többség csak kis lehetőségekkel élt, amelyeket "felülről" kínáltak neki. Így mintegy alájátszott azoknak, akik az erős állami pozíciókat mennél tovább akarták őrizni, illetve, akik a maguk magánhasznát az államon élősködve nyerték el. Bár a transzformációs válság végeztével - a leszakadókat kivéve - a többségnek mentalitása megváltoztatása nélkül is sikerült helyzetén szerény mértékben, de folyamatosan javítani, ám egyúttal ez vezetett az elhatalmasodó deficithez, ezen keresztül az államadósság növekedéséhez, ami a múlt évtized második felében már fenyegette, illetve a világválság hazai lecsapódásával tetézve utolérte a lakosság többségének életkörülményeit is. Mivel ebben a lakosság vétlennek tartotta magát, ez nagyon felerősítette az amúgy is jellemző sérelmi beállítódást és fogékonnyá tette a bűnbakkeresésre. Ezt használta ki maximálisan az akkori ellenzék. Ma is azt látjuk, hogy a többség változatlanul passzív és még a bűnbakkeresésben is tétova. Az egyre mohóbban terjeszkedő állammal szemben a  magukat aktív lépésre elszánók leggyakoribb hatékony védekezési módja a külföldre költözés. A kollektív védekezési kísérlet sporadikus.Marad az alkalmazkodás és a kisszerű kibújási trükk, ha lehetőség adódik.

Míg a sérelmi politika a passzívok, tétlenek szempontjából legalább érthető és magyarázható, az agresszív, provokatív és hiperaktív kormányzat részéről velejéig hamis. Ártatlan áldozatnak állítani be magát arcátlanság. De minthogy a lakosság széles tömegei számára ismerős és otthonos a séma, a szervezett kormánypropaganda ebben a tekintetben sem hatástalan. Lassan megy annak felismerése, hogy a személyes bajok számottevő részének okozója az uralkodó hatalom, így a kormányzat folyamatos méltatlankodása nem közös magyar sérelmekre válasz.

A kormány fals krahácsolása nehéz helyzetbe hozza az ellenzéket is. Nem könnyű annak kommunikiálása, hogy a kormánnyal szembeni külső gazdasági és politikai ellenlépésekben - ha azok éppen nem fikciók - szinte mindig a külföldi félnek van igaza. Ahogy felelős ellenzék azt sem ígérheti, hogy csak kormányra kell segíteni és mindjárt meg fogja szüntetni mindazt, amit a választópolgárok sérelmesnek tartanak. Az sem találkozna az uralkodó mentalitással, ha a bajok leküzdését a majdani kormány és lakosság kemény, közös munkájának formájában hirdetnék leküzdhetőnek. Ám egy sikeres választási kampányhoz nem elég a jelenlegi hatalom közérthető és sokrétű leleplezése, annak tudatosítása, hogy milyen katasztrófát okozna, ha a jelenlegi hatalom mandátumát a választók aktívan és passszívan meghosszabbítanák. E mellé kitartóan kell keresni olyan közkeletű toposzokat és metaforákat is, amelyekben a választó és az ellenzéki elit érdekazonossága kézzelfoghatóvá tehető széles lakosságcsoportok előtt. Ilyen gondolati és emocionális panelek ellensúlyozni segíthetnének a kormányzat visszaélését a sérelmi beállítottsággal és a tradicionális romantikus nemzettudattal.