Ha a macska színe a fontos

Kína gazdasági sikertörténete levezethető Teng Hsziao Pingnek abból a tételéből, hogy mindegy, milyen színű a macska, csak fogja meg az egeret. Lényegében ez szabadította meg őket - udvariasan fogalmazva - egy sor babonától, a politika elviselhetetlen, kicsinyes,fojtogató közvetlen befolyásától a gazdaságban. Vagyis  véget vetett a polgárháború továbbélő logikájának. Nem mintha a hatalmi központ ne maradt volna a helyén Kínában mindmáig, Csak rájött, hogy korábbi dogmái és beavatkozásai egyszerűen kontraproduktívak voltak.

A mai magyar közhatalom 1.sz. vezetőjének imponál Kína politikai berendezkedése is, sikeresen növekvő gazdasága is. Már amennyit megért belőle. Nemcsak azt nem érti, hogy Kínának számtalan olyan adottsága van, amelyeknek hiányában lényegében nincs mit átvenni tőlük. De nem érti azt sem, hogy Kínában éppen az átmenetileg egy személy kezében összpontosult hatalom vezetett katasztrófához és a megmentést a korábbi, a szó eredeti értelmében vett oligarchikus berendezkedéséhez való visszatérés hozta. (Vagyis, hogy az arra kijelölt testületekben tényleges vita folyik, melynek  eredményeképpen tényleges, végre is hajtott döntések születnek) .Legfőképpen meg azt, hogy sikeres gazdaság lehetetlen a macska színe szerinti különbségtétel mellett. Magyarországon pedig ma tobzódik a különbségtevés. Hallunk termelő meg nem termelő ágazatokról, multikról meg kis-és közepesekről, extraprofitot húzókról és állami támogatásra érdemesekről, nemzeti és külföldi tulajdonúakról, magántulajdonúakról, állami tulajdonúakról és olyanokról, amelyben az állam résztulajdonnal rendelkezik, baráti tulajdonosokról és fekete bárány renitensekről és nem utolsó sorban és mindenek fölött a Simicska - Nyerges birodalomról, meg az összes többiről. Ezek között lépten- nyomon különbséget tesznek szabályozásban és adózásban, támogatásokban és elvonásokban, információ adásban és diplomáciai eszközökkel való segítésben, állami megrendelésekben és tenderesélyekben - ki győzné felsorolni, hogy mi mindenben és milyen eszköztár bevetésével.

Mindennek a következménye is szemmel látható: recesszió és infláció, lemaradás a versenytársaktól, alacsony beruházási szint és stagnáló foglalkoztatás.De talán ugyanilyen látványos, hogy ebben a  személyválogató rendszerben semmiféle ismert makrogazdasági eszköz bevetése nem lehet hatásos. Azok ugyanis normatív jellegűek, lényegükhöz tartozik a feltételezés, hogy a gazdasági szereplőknek lényegében ugyanazt üzenik, ugyanarra orientálják. Az esetleges protekcionalista megoldások csak ennek alárendelten érvényesülhetnek.Napnál világosabb tehát, hogy a frissen kialakított magyarországi rendszert megjavítani nem lehet. A működőképes alternatíva előfeltétele a rezsimváltás.Hogy ne a macska színe legyen a fontos.