Putyin a tekintélyuralom modern géniusza. Míg a régiek a választásokat komolyan nem vehető díszletnek használták és arra helyezték a súlyt, hogy személyes hatalmuk vitathatatlan legyen, addig ma már célszerűbb az áramvonalas mimikri. Nem éri meg bezárkózni, nem tartani fenn rendszeres találkozókat a demokratikus világ csúcsvezetőivel. Valóban demokratikus választásokat tartani persze kockázatos dolog egy tekintélyuralmi államban. Nyíltan semmibe venni azokat azonban szintén nem kifizetődő. A megoldás középen van: mindenki szeme előtt gondoskodni arról, hogy a pálya erősen lejtsen, de ezen a pályán lehetőséget adni az esélytelen ellenzéknek, hogy valódi kampányt folytasson.
Putyin egyéni találmánya ezen felül az államfői és miniszterelnöki funkcióval való trükközés. Alkotmányjogilag mind a kettő fontos, nem igazán világos, hogy ki is a végrehajtó hatalom vezetője. Még az is korlátozva van, hogy valaki meddig lehet egyfolytában államfő. De sebaj: ha mindössze két ember cserélgeti is egymással ezt a két posztot, akkor nem érheti szó a ház elejét és az egyben csemege a mindenkori kremlinológusoknak. Már van mit méricskélni. Ám ehhez Putyinnak fel kellett találnia Medvegyevet. Nem csak kiemelni a csapat tagjai közül, hanem fel is építeni. Ha Putyin maga a szilárd konzervatív, Medvegyev a nyitás és a modernizáció embere. Ha a fegyveres erők gyanakodnak, hogy abszolút hatalmi privilégiumuk elég szilárd-e, megnyugtatja őket az egyik. Ha a technokraták kételkednek, hogy a rendszer nem vezet-e lemaradáshoz, elszigetelődéshez, megnyugtatja őket a másik. A külföldi elemzők pedig latolgathatják, hogy melyik irányzat az erősebb, melyik pozíciójának javulására lehet olvasható jeleket találni. És ezáltal nem is látszik a rendszer annyira monolitnak. Nem kell másod- és harmadvonalbeli figurák nyilatkozataiban keresni a hatalmi apparátuson belüli törésvonalakat. Különben is, elvileg kapitalizmus van: ha kissé áttekinthetetlenek is a cégek tulajdoni viszonyai és az állam vagy a hatalmasok szőrős keze hol itt, hol ott ki is villan. Egy orosz nagytőkés azért tehet furcsa, szókimondó nyilatkozatot, attól még nem dől össze a világ. Legfeljebb elmegy külföldre világnagyság focicsapatot vásárolni és az köti le energiáit. De azért otthon is maradnak pozíciói. Ha meg túl messzire megy, a börtönben találhatja magát.
A klasszikus diktatúrában nagyon vigyáztak arra, hogy a hatalmi szférán belül ne legyen semmi hézag. A modern tekintélyuralom viszont maga mutogatja a hézagokat, mint az álbeteg a véres kötéseket. A Putyin - Medvegyev négyszemközti beszélgetések - biztos, ami biztos - gondoskodnak róla, hogy ne legyen semmi hézag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése