A görög választások matematikailag eldőltek a különféle színezetű, egyértelműen EU barát pártok javára. Kis többséggel és nem nehézségek nélküli kormányalakítási kényszerrel. Ha szoros a választási eredmény, mindig adódik a kétféle interpretációs lehetőség: a nép visszariadt attól, hogy...vagy pedig a nép fele így, a másik fele úgy ítélte meg a lehetőséget, csak az egyik csoport valamivel nagyobbnak bizonyult. A mai Görögország esetében a végén eleve csökkenni látszott a választói döntés súlya. A populista, blöffölő Sziriza a közvélemény részletesebb feltárását figyelembe véve már nem a megkötött egyezmény felmondásával agitált, hanem az EU-n belül maradva a megállapodás újratárgyalása mellett szónokolt. Tipikus nesze semmi, fogd meg jól program, mert eredménye eleve a másik fél tárgyalási elszántságától függ. Vesztő is lett, mert többen ítélték kilátástalannak a nagyhangú kivagyiságot, mint tárgyalási taktikát azoknál, akik azt látták benne, hogy kimondja azt, ami a szívükön fekszik, de azért önként nem csókolja meg a forró kályhát. A választások lezajlása után a Szirizának nyilván esze ágában sincs koalícióra lépni az egyértelműen EU barát pártokkal: megmaradhat a felelőtlen gyüjtőmedencének a hullámzó nagyságú ressentiment kifejezésére. Persze Görögországban a ressentiment megmozdulásokat, utcára kiömlő dühös tömegeket jelent...
A nagy kérdés azonban nem a tömeghangulat alakulása. Ha lesz is egy két, vagy három pártból álló és minden konkrét intézkedés ügyében nagy belső vitákat folytató kormány, amely szeretne az EU-val egyetértésben kormányozni, a döntő kérdés az, hogy a korábban megkötött egyezmények alapján ez egyáltalán lehetséges-e.A papír elbír a vitatkozó egyezkedők között bármilyen kompromisszumot, de egyáltalán nem biztos, hogy ez átvihető-e a gyakorlatba. Ezen felül a görög gazdasági valóság (a politikát egy pillanatra félre téve) dinamikus változásban élve új és új akut kérdéseket vet fel, akárcsak az EU, amely az egyezmény megkötése óta maga is sokrétű heveny változások sodrában van.
A zajló változások a politikai homlokzat szempontjából még kedvezőek is: nem presztizsharc fog folyni az "újratárgyalásról" vagy annak kizárásáról, hanem folyamatos egyeztetés a felmerülő problémák együttes kezelése érdekében. A homlokzat mögött azonban sokkal vészjóslóbb a helyzet: az euro válsága ilyen előzmények után továbbra is folyamatosan Görögországban mutatkozik majd a legpregnánsabban és ki van téve a piaci hisztériának is, amelyik maga ugyan nem "tárgyaló fél", csak erősen kihat mindenre. Ezért a rövidtávú realitásokat folyamatosan figyelembe vevő tárgyalássorozat nem lehet garancia arra, hogy az adósságtömeg alatt fuldokló Görögország nem dől ki mégis - tervezetlen módon. Ennek elkerülésére csak akkor jobbak a kilátások, ha az EU erős emberei nem pihennek rá arra, hogy megúszták a megismételt görög választást, hanem elszántan és jó érzékkel felgyorsítják az új Európa-terv kialakítását, elfogadtatását és végrehajtását. Persze ez sem garancia, de legalább esély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése