Óvás: Nem vagyok a kérdéskörnek nemhogy kutatója, de jó ismerője sem. Így az olvasó ne vegye másnak az alábbiakat, mint egy sokat látott - hallott ember spekulációjának.
A háború után a szovjet - megszállta kelet- középeurópai országokban nem a szovjet rendszert vezették be. Kiagyaltak egy "népi demokráciának" nevezett valamit, ahol kényszerkoalíciót alkudtak ki a többi nagyhatalommal a "demokratikus" pártok között - lényegében függetlenül a választások eredményeitől.Ehhez a fogalomhoz ideológiát is kanyarítottak, amelyben a szocializmus megvalósításáig egy egész korszakot feltételeztek. A közfelfogás ma úgy tartja, hogy ez álságos színjáték volt, álcázása a valódi szándéknak, a teljes gleischaltolásnak, amire 1948 után - Jugoszlávia kivételével - sor is került.
Nem így gondolom. Az a bizonyos kényszerkoalícióról kötött megállapodás nem csak a megszállt országokra vonatkozott, hanem Franciaországra és Olaszországra is. És láss csodát: Sztalin a háború alatt feloszlatott Komintern helyére egy szűkebb földrajzi térre kiterjedő Kominformot hozott létre pontosan azoknak az országoknak a részvételével, amelyekre a kényszerkoalíciós megállapodás kiterjedt (+ Jugoszlávia). Ezt úgy olvasom, hogy Sztalin nem hitt a háború sújtotta Európa kapitalista alapon való újjáépítésének lehetőségében és egy átmeneti korszakot követően egy szocialista Európát vizionált, amely csak hasonló lett volna a Szovjetúnió rendszeréhez, de nem azonos vele. Víziója hamar léket kapott a Marshall - terv sikerével és azzal, hogy 1947-ben - megállapodás ide, vagy oda - a francia és az olasz kommunista pártot kitették a kormányból. Erre Sztalin válasza az általa megszállt országok besöprése, szovjetizálása volt - még Jugoszlávia elvesztése árán is.
De mihez kezdett a szovjetizált szatellitekkel? Megtehette volna, hogy tagállamként belépteti azokat a Szovjetúnióba. Megtette ezt a balti államokkal is. Nem volt gátlása tömeges lakosságcseréket végrehajtani, vagy megbízhatatlan népeket egyszerűen megtizedelni. Nem ezt tette Kelet Középeurópában. Katonai és belügyi eszközökkel aládúcolva lényegében kézivezérelt kommunista kormányokat rakott a szatellit - országok élére, de azokkal kvázi autark gazdaságpolitikát folytattatott, ami hosszabb távon sem a beolvasztás perspektívájára utal. Vajon miért? Szóba jön, hogy közelinek vélte egy újabb világháború kitörését és ebben Kelet- Középeurópának puffer- szerepet szánt.De így, vagy úgy: túl nagy biztonsági kockázatnak tartotta ezeknek az országoknak a népeit a Szovjetúnió határain belül.És nem véletlenül. Elég az 50-es évek közepének Berlinjére, Varsójára, Budapestjére utalni.
Itt hagyjuk is abba Sztalin követését az elhatalmasodó paranoiától a sírig. De jegyezzük meg jól, hogy a szovjet rendszer felbomlása Gorbacsovnak azzal a döntésével kezdődött, hogy a mozgolódó balti államokban nem alkalmaz katonai erőszakot és az európai szatellit- országok feladásával folytatódott.
Van-e ebből tanulság a mára? Alighanem igen. Aki jó, vagy rossz szándékkal, de tág perspektívával, elemzően néz Európára, az nem számol a "Köztes -Európával", mint valódi külön entitással. A történelem patthelyzetei ugyan időről időre megszülték, életben tartották ezt az övezetet, de annak önálló valóságos alapja soha se volt - a köztes helyzet történelmi üledékein túl. Eltekintek azok minősítésétől, akik ma is a sajátos Köztes - Európára spekulálnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése