Ha sommásan akarjuk jellemezni az elmúlt két évet, arra jutunk, hogy eddig az ellenzéki pártok nem tudták sikeresen tematizálni a hazai politikai életet. Ennek következménye, hogy csak keveset profitáltak a Fidesz népszerűség - vesztéséből.
Az orbáni demokrácia - lebontó és megszorító politika nem váltott ki elemi felháborodást sokmillió választópolgárból. Akikből mégis kiváltott, azok haragjának a csúcsponton inkább civil mozgalmak tudtak hangot adni. Ezek mozgósító ereje nagyobb volt a pártokénál.
Az alternatív szakpolitikai elképzelések kidolgozása sem maradt az ellenzéki pártok monopóliuma. Pártokhoz nem köthető think tankok is munkálkodnak ilyeneken - semmiképpen sem az övékénél alacsonyabb professzionális színvonalon. Elmondható azonban, hogy szakpolitikai javaslatok senki részéről nagyobb közérdeklődést nem tudtak kiváltani. Valószínűsíthető, hogy ezután sem fognak, mert kidolgozóinak nem érdeke a populizmusba tévedés, e nélkül viszont tömegek ingerküszöbét tervekkel, megvalósítható szakszerű megoldásokkal átlépni aligha lehet.
Most azonban ígérkezik egy olyan új "frontvonal", amelyben civilek - értelemszerűen - nem előzhetnek be és amely a közérdeklődés homlokterébe kerülhet. Ez a magyar EU-s politika. Maga az EU jelenleg történetének kényes szakaszában van, amelyen a korábbihoz képest radikális változtatások nélkül sikeresen nem léphet túl. Történhet ez látványos konfliktusok útján csakúgy, mint zárt ajtók mögötti, késhegyig menő vitákkal tarkított megbeszéléseken. Haladhat egy integrálódó erős mag kialakulásának irányába, amely végső soron sorsára hagyja a lemaradókat, vagy legalábbis közülük a renitenseket. De előtérbe kerülhet a kontinentális integráció erősítésének gondolata is, mint követendő rövid-, közép- és hosszútávú cél. A vélemények csatájában és az azokkal kapcsolatos gyakorlati lépések megtételében minden EU tagország kormányának fontos szerepe lesz.
Orbán eddigi politizálásából biztosra vehető, hogy a fejlemények aktív részese szeretne lenni. Abban sem lehet kétség, hogy a "nemzetek Európája" koncepció híve, jóllehet az EU-s támogatásokról nem szívesen mondana le, mert elvesztésüknek súlyos azonnali következményei lennének. Ez meghatározza azt, hogy koherens reális javaslatai nem lehetnek, ám elhamarkodott, végiggondolatlan húzásai nagyonis elképzelhetőek. Ez nyit teret a felelős, koncepciózus ellenzéki pártpolitika számára.
Ha a megfelelő politikusokkal és szakértői gárdával rendelkező pártok folyamatosan ugyanolyan figyelemmel kísérik az európai fejleményeket, mint ha kormányon lennének, ugyanúgy igyekeznek irányvonalat választani, állást foglalni, javaslatokat kidolgozni, mint a hivatalban lévő kormány és ezt jól is kommunikálják, komoly politikai esélyhez juthatnak. A választópolgár érzékelheti, hogy két valódi rivális koncepció lesz terítéken és meggyőzhető lehet arról, hogy az ő sorsáról van szó, hogy milyen politika követésének van, illetve nincs reális esélye, mi fantazmagória és hogy mit nyerhet és mit veszíthet, ha az egyik, vagy a másik alternatíva pártjára áll. Ez a politikai vereny annak ellenére ki tud alakulni nagy szavazói tömegeket is elérve, hogy a magyar média lényegében a kormány kezében van.
Az új tematizálási lehetőség, az újtípusú politikai verseny kialakulása az ellenzéki pártok számára csak esély, korántsem az ölükbe hulló adottság. Sokat és jól kell tenniük azért, hogy ez a változás ténylegesen bekövetkezzen. De olyan trambulin, amelynek segítségével viszonylag gyorsan ki lehet tágítani az eddigi beszűkült játékterüket és olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy a kormány is kénytelen legyen valódi riválisnak tekinteni a politikai ellenzéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése