Végzetesen megosztott lenne a magyar értelmiség?

Elterjedt sztereotípia, hogy a magyar értelmiség végzetesen megosztott.Minthogy a hatalom számos értelmiségi posztot birtokol, más értelmiségiek megélhetésére alapvető befolyást tud gyakorolni, továbbá a hatalomközeli média eszközökben nem válogatva korlátozás nélkül mocskolhatja az útjában álló értelmiségieket - nem alaptalan az a felfogás, hogy minden hónappal nő a távolság a hatalomnak "kedvesek" és az "ellenségek" között . Nagy egyéni erő és elszántság kell ahhoz, hogy valaki szembemenjen ezzel a tábor - felosztással, de még ez az erőfeszítés is könnyen azzal az eredménnyel jár, hogy általa csupán átkerül az illető az egyik táborból a másikba.

A látszat azonban csal. Ma Magyarországon a kérdések kérdése a gazdaság és az ehhez szorosan kötődő külpolitikai orientáció. Ezt a közgazdászok szakmájuknál fogva tudják, vagy - rosszabb esetben - tudniok kellene. És láss csodát: ha Chikánt, Kupát, Bodot, Mellárt, de akár Heimet is hallgatjuk a gazdaságról és a külső kapcsolatainkról, az alig különbözik attól, amit Békesitől, Bokrostól, Oszkótól vagy másoktól hallhatunk. Pedig ezek a szövegek nem csupán egy szakterületről, hanem az egész mai politikai vonalvezetésről mondanak ítéletet. Jóllehet más kérdésekben feltehető, hogy közöttük is meg lehet találni a jobb - bal néven beskatulyázatt megosztottságot, ez korántsem vezetne bénító törzsi harcokhoz, ha ők határoznák meg a politika főirányát - hiszen tudnak súlyozni.

A jelenlegi hatalom politikája nyílegyenesen visz a gazdasági ellehetetlenülés és a nemzetközi elszigetelődés felé és egy ponton túl majd folytathatatlanná válik. Jó lenne, ha az Orbán utáni korszakra nézve nem az őrségváltás és bosszú, vagy a megalapozatlan megbékélési vágy duáljában gondolkodnának azok, akiket ez foglalkoztat. Hiszen itt van az orrunk előtt a létező és működőképes alternatíva: a szakmai alapokon álló és ezért hasonló következtetésekre jutó "jobboldali", "baloldali" és "liberális" közgazdászok folyamatos közös asztalhoz ültetése és ezáltal annak a kristályosodási pontnak a megteremtése, amivel egy krízis esetén a széleskörű közös politikai - gazdaságpolitikai fordulatnak nemcsak az iránya, hanem az alapvető eszköztára is előkészíthető.

Vajon mi az akadálya, hogy valamilyen égisz alatt ez a kormányzati tapasztalatokkal és nemzetközi kapcsolatrendszerrel is bőségesen rendelkező rendelkező sokszínű, közgazdászokból álló kerekasztal összeüljön és folyamatosan együtt dolgozzon? És e köré sorakozzon fel minden nívós, eddig működőképes alternatíva híján indulatai által elborított, vagy megrettenten tétova értelmiségi, majd ezt követően a többi választópolgár is? És ennek ismeretében készülhetnének fel a közeljövőre a politikai pártok és egyéb politizáló tömörülések is?