2012. június 12., kedd

Aligha kerül sor IMF hitelmegállapodásra

Ha jól belegondolunk, egyáltalán nem volt szeszélyes, feleslegesen kivagyi lépés az IMF kipaterolása Magyarországról. Orbán eredeti gazdaságpolitikai programja a hiány és az infláció elengedése volt és ezáltal remélt gyors gazdasági növekedést. Ez mindjárt első brüsszeli útján hajótörést szenvedett: az Európai Bizottság kemény falat állított a régóta túlzott deficit- eljárás alatt álló magyar kormány elé a költségvetési és államháztartási hiány ügyében. A hazánkban működő, rendszeresen vizsgálódó IMF pedig folyamatosan belelátott a kormányzat kártyáiba, a nemszeretem lépésekkel szemben bármikor vétót emelt, illetve emelhetett volna. Minthogy már a Bajnai - kormány is eljutott odáig a stabilizációban, hogy további hitel- részlet lehívására nem volt szüksége, ez az induló Orbán - kormány esetében is fennált. Ilyen helyzetben nem volt közvetlen akadálya annak, hogy a számára kellemetlen őrkutyától megszabaduljon. S őrkutya híján az Unió is meg volt fosztva a gyakorlati eszközöktől, amellyel - a puszta rosszalláson túl - felléphessen a kormány esetleges helytelenített gazdaságpolitikai lépései ellen. Márpedig ez utóbbiak nem maradtak esetlegesek: az Orbán kormány "szabadságharcos" és "unortodox" lépései rendszerszerű módon következtek egymásra.

Tekintsük ismertnek azt az eseménysort, amely az orbáni gazdaságpolitika teljes kudarcához, a társadalom- és jogpolitika külföldi megrőkönyödött elutasításához, elítéléséhez vezetett. Elérkezett az a pillanat, amikor reálisan fel kellett vetődnie az ismételt IMF-hez fordulás lehetőségének. Erre Orbán első reakciója egyértelmű és őszinte volt: ha az IMF jön, ő megy. Világos volt ugyanis, hogy egy megkötött új IMF- szerződés részéről egyenlő a feltétel nélküli megadással. Közben azonban kitalált egy "tertium datur"-t : lenyelni azt a békát, amit az IMF-hez folyamodás presztízsben jelent, valójában azonban pávatánccal hülyíteni a piacokat, az EU-t, az USA-t, a nemzetközi és hazai közvéleményt. Az elképzelés már egy féléve bevált: noha csak az nem látott át rajta, aki nem akart, végülis fenntartható volt a rendszer és ez önmagában erősítette Orbánt. Igaz, ennek megfizette bizonyos árát: népszerűtlen intézkedésekkel újra és újra hihetővé kellett tenni a deficit kordában tartását, fel kellett áldozni a növekedést, a drága hitelfinanszírozás miatt nem csökkenhetett az államadósság, tehát az ország külföldi kitettsége sem. De - gondolhatta - aki időt nyer, életet nyer. Reményének fő forrása az EU krízis gyors kibontakozása volt, amelynek keretében a magyar problematika jelentősége, kivételessége eltörpül.

Időben most már nagyon közel állunk ahhoz, hogy az EU-nak elhatározó döntéseket kell hoznia - ezt Európában és világszerte mindenki így gondolja. Elképzelések lehetnek ugyan a következő hónapok lehetséges történéseiről, tudása senkinek sincs róla. Az azonban bizonyos, hogy ezek szele - így, vagy úgy - Magyarországot orkánként el fogja érni. Ennek keretében olyan fejlemény sem kizárható, hogy a magyar kormány - ki tudja, mire alapozott pozitív várakozásaival ellentétben - már nem lát maga előtt más közvetlen lépést, mint elhárítani azokat a törvényhozási akadályokat, amelyek az IMF- tárgyalások megkezdésének útjában álltak mindeddig.(Hagyjuk zárójelben, hogy a tárgyalási szándék egyértelmű demonstrálása milyen valóságos elképzeléseket és célokat követne.)

De vajon ez ugyanaz lenne a helyzet a közeljövőben, mint lett volna mindeddig, ha a tárgyalások megkezdésére sor került volna? Aligha. A tárgyaló felek közül az IMF-nek eleve nem Európa a legfontosabb kliense. De egy EU-tag ország hitelkérelme esetén messzemenően figyelembe kell vennie az EU igényeit, szempontjait. Ez eddig egy precedensekkel is alátámasztott, alapjában áttekinthető faktort jelentett. Egy heveny módon átalakuló EU esetében azonban az IMF-tárgyalók gondolkodásában alighanem erősebb szerepet játszana az óvatosság, illetve a saját globális gyakorlatukhoz való illeszkedés. A másik tárgyaló fél, az EU sem a "karámba visszaterelés" viszonylag egyszerű álláspontját képviselné, ha ilyen tárgyalásra sor kerülne. Az átalakulás pillanatnyi állása, illetve annak vélt következményei által elgondolt viszonyokba próbálnák egy ilyen tárgyalás során Magyarországot megbízhatóan behelyezni. Ez jelenthet hosszabb, vagy rövidebb pórázt, de hozzá biztosítékot és mégegyszer biztosítékot kívánnának a hitelszerződésbe belevenni. Ezt számba véve nyilvánvaló, hogy sem az IMF-nek, sem az EU-nak nem sürgős a közeljövőben hitelmegállapodást kötni a magyar kormánnyal. Ha - feltéve, de meg nem engedve - körmére ég valakinek a pénzügyi helyzet és ezt időben fel is ismeri, az csak a magyar kormány lehet. De ha hitelképességét az IMF- EU páros segítségével akarná megmenteni és így a gazdasági összeomlásnak elejét venni, akkor nem lenne más lehetősége, mint a feltétel nélküli megadás. Ez pedig - valljuk be - aligha tartozik a valószínű forgatókönyvek közé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése